Dave Payne 2005-ben úgy döntött, nem kíméli a nézőket és rájuk szabadítja kisköltségvetésű moziját. Azóta – bár nem hinném, hogy az első rész sikere miatt – elkészült a folytatás is.
Elég gyenge alkotás a Reeker azt meg kell hagyni, számos helyen botlik, nem is csoda, ha a film végéig épphogy el tud sántikálni. Pedig alapvetően nem rossz film, ha kicsit összeszedettebb lenne a tűrhető sztori vonal kisegítené. Ám így… bár gondolkodtam rajta, mégsem érdemli ki a ’szar film’ címkét.

A kezdés elég „erőteljes”, idilli családi kép. Bérelt járgányukon szelik az amerikai autópályát, az ablakból megcsodálhatják a festői sivatagos, sziklás környéket. Anya és fia játszik, míg apuci horpaszt a hátsó ülésen, amikor is feltűnik egy műanyag őz, amit elcsapnak. Aki vezet, vagy csak látott már hasonló jelenetet filmben.
Mi a legtipikusabb emberi reakció ilyenkor?
Nem a fékezés?
Mama azonban tövig tapossa a gázt, miközben vinnyogva keresi az ablaktörlő gombját.
Ezek után érthetetlen események sorozata következik, némi CGI-al meg vérrel.

Az indulást akár még érdekesnek is nevezhetjük, a baj csak az, hogy innentől kezdve unalomba fullad az egész. Alig történik valami, gyakorlatilag szinte a végéig eseménytelen, de legalábbis sablonok ismételgetéséből áll. Emellé még tele pakolták ostobaságokkal, rossz poénokkal és ezek sokat rontanak rajta, még akkor is, ha vannak jó pillanatai, akadnak értékelhető ötletek benne.

A történet a szokásos. Tinik vágnak neki a hosszú útnak, hogy részt vehessenek egy ígéretes buliban. Náluk van minden, ami a kultúrszórakozás kelléke: Óvszer, kábszer, stb.
Öten indulnak: Gretchen (Tina Illman), Süti (Arielle Kebbel), aki a Hívatlan vendégben is domborított, Nelson (Derek Richardson), ő a Motel két részében volt látható, Trip (Scott Whyte) és a vak Jack (Devon Gummersall). Ez az öt fő gyakorlatilag ki is meríti a sablon karaktereket.
Van itt bunkótól, a hülyéig minden.

Lényeg a lényeg, egy pihenőhelyen rekednek, ahonnan eltűntek az emberek, a rádió csak furcsaságokat ad, vagy semmit, se térerő, se telefonvonal, se Tv. Tömény unalom a film, még akkor is, amikor nagy nehezen beindulnak a furcsa események, megjelennek a gyanús alakok és a hullák.
Majd elkezdenek pusztulni a szereplők is. Kebbelt a pottyantósba ölik, Richardson egy felettébb mókás „takaróval ki az ablakon”- trükkben fárad el, míg a pár jó poént hozó Trip összeakad egy nagydarab fekete csuklyás alakkal, aki egy ollóval flangál. Ez az igen csak röhejes alak visszatér még párszor a film során, főként a vége felé kap nagyobb szerepet. És a megjelenése körülbelül annyira kellett, mint nyílt sebre a só. Nem elég, hogy nevetségesen néz ki, de az a fúró, amit a keze helyén hord, az tesz be csak be igazán a gyomornak.

Megjelenik még két mellékszereplő, Michael Ironside, aki lakókocsival járja a környéket, a felesége után kutatva, míg Eric Mabius egy drogdíler, aki Trip nyomát kajtatja, mivel az meglopta.
A legvégére csak ketten maradnak, Gretchen és Jack, ők harcolják végig a mozi befejezéséig felhalmozódó kacagtató hülyeségeket, ketten élik át a kötelezően bekövetkező történeti csavart, ami egyébként javít valamit a filmen.
Ha mindent összevetünk, akkor kiderül, hogy ez egy kíméletlen zagyvaság, pont annyira kaotikus, hogy az már zavaró legyen. Ennek fő oka, hogy sok mindent megpróbáltak hozzáadni, kezdve a számos sablontól – felsorolni is sokáig tartana.
Ott van a drogvonal, a csuklyás szörnyűség, majd a csavarnak köszönhetően megtudott igazság – ami így indokolatlanná és érthetetlenné teszi a csuklyás alak szerepét -, illetve az összefirkált könyv, a falak, amik elég gyenge próbálkozások, hogy némi misztikumot csempésszenek ebbe az elbaltázott alkotásba.  Mindegyik szöveg a megszokott komikus duma:

„ A sötét és a fény”, „halott és élő”, „küzdj vagy elpusztulsz” és ehhez hasonló frázisok ismétlése.

Ja, a szép rakás poénkodást ki ne felejtsem, mert abból lehet válogatni, mert számos jobb-rosszabb élcet láthatunk, hallhatunk. Javarészt ezek idétlen poénok (a vak srác leesik a lakókocsiról, az elsőre ki nem törő üveg, a pottyantós jelenet úgy, ahogy van, stb.), amik teljesen komolytalanná teszik a filmet.
Horror paródiaként még el is mehetne a Reeker, ha nem lenne olyan vészesen gyenge.
Ez sajnálatos, mert a történet – bár nem túl eredeti – mégis magában hordozta a lehetőségét egy jobb mozinak. A szag ábrázolása (mint a forró beton feletti vibráló levegő) kifejezetten ötletes.
Ám túl sok dolog került a negatívumok oldalára, ahhoz, hogy igazán értékelni lehessen ezt a filmet.