A második század elején Britanniában, egy határvidéki pikt támadás egyetlen túlélője a fogságba esett Quintus Dias (Michael Fassbender). A férfi megszökik fogvatartóitól, akik üldözni kezdik, amikor is megjelenik Virilus (Dominic West) az embereivel és lekaszabolják a pikteket. Quintus csatlakozik megmentőihez, a 9. légióhoz, és elkíséri őket egy küldetésre, mely során az a feladatok, hogy megkeressék északon Gorlacont (Ulrich Thomsen), a pikt királyt és megöljék.

tovább>>>

A kilencedik légió kap maga mellé egy nyomkövetőt is Etain (Olga Kurylenko) személyében, aki vad, gyönyörű, és rendkívül jól ért ahhoz, amit csinál. Ja, és nem utolsó sorban egy fogadott pikt, akinek a rómaiak kislány korában kivágták a nyelvét. Virilusék nem nagyon látták Az utolsó mohikánt, úgyhogy Etain vezetése alatt besétálnak a nekik felállított csapdába, és a 9. légió mondhatni teljesen megsemmisül.

Alig egy maroknyi ember marad életben: Quintus, Thax (JJ Feild), Bothos (David Morrissey), Brick (Liam Cunningham), Macros (Noel Clarke), Leonidas (Dimitri Leonidas) és Tarak (Riz Ahmed), no meg Virilus, akit Etainék elhurcoltak magukkal. Titus Flavius Virilusért az emberei gondolkodás nélkül az életüket is adták volna, így hát nem túl meglepő, hogy a hét állva maradt kadona elindul északra, hogy kiszabadítsák vezérüket. A dolgok azonban nem úgy alakulnak, mint ahogyan azt tervezték, úgyhogy menekülni kényszerülnek, miközben a nyomukban loholó pikt vadászokat egy olyan nő vezeti, akit a római vér ontása tart életben: Etain.

Na az utóbbi ínséges idők után végre egy jó film. Nem azt mondom, hogy hihetetlenül eredeti az alapsztori, amit még soha életemben nem láttam sehol, de amit bevállaltak, azt korrektül megcsinálták. Kicsit sok a szmötyi, de ettől csak hitelesebbnek tűnnek a dolgok, mert nem gondolnám, hogy 1800 éve ennél sokkal finomabban intézték volna a dolgokat. Pláne a császár a "barbárokkal" szemben. A lényeg: moziban megnézős, drukkolós. Az én emberem elég sokáig húzta, csak a vége felé halt meg, úgyhogy pláne élveztem.

A film nem csak a vérről, a gyilkolásról és a menekülésről szól, hanem előkerül a vége felé a szerelem is. Nem lesz rózsaszín az egész történet, de azért a sikeres férfi mögött csak ott bújkál az a bizonyos nő is, aki megadja azt a lezárást a sztorinak, amitől a hullahegyek ellenére is ott bújkál a mosoly a szánk sarkában, amikor elkezd pörögni a stáblista.