Ahhoz képest, hogy nem vártam túl sokat ettől az alkotástól, meglepően jónak bizonyult. Egy második vonalbeli mozi, de leköti az embert, nem halmoz fel kisebb-nagyobb hülyeségrakásokat, mi több még a története is egészen jó, melyet némi misztikummal fűszerezve, érdekesen sikerül levezetni.
Ritka az ilyen film, melybe nem öltek túl sok pénzt, mégis érződik rajta a törődés, a hozzáállásbeli különbség azonnal szembetűnik. Valóban egy filmet akartak, amit az emberek megnézhetnek, és nem csak egy újabb DVD-t a rakásba, amit valamennyiért eladhatnak.

Még anno, az előzetesek után én egy Ocean’s filmekhez hasonló hangulatú mozira számítottam. Ez nem igazán jött be, mást kaptam, ám így sem ért csalódás. Igazából túl nagyszabású dolgokat nem vártam, és ha így nézzük, akkor egy igazán szórakoztató, akció dús produkció képe áll össze.
Nem egy felejthetetlen alkotás, akadnak hibái – ki mit tart annak, persze -, de ez egy jó kis film, ami egész végig élvezetes és ébren tartja az érdeklődést.

Már bánom azt a másfél órát, amit erre a filmre szántam. A műfaji megjelölése színtiszta átverés. Drámainak nem nevezném, vígjátéknak nem igen tekinthetjük azt, amin még csak el sem mosolyodik az ember, míg – ha a szokásos kliséket nem számítjuk – semmi romantikus nincs az egészben.
Ez a mozi valójában a „mindenből egy kicsit, hogy a végeredmény még annál is kevesebb legyen” típusú alkotások mintapéldánya. Egyszerűen unalmas és sótlan.

Igazából vegyesek az érzelmeim ezzel a filmmel kapcsolatban, egyfelől azt mondanám, hogy egy egész jó, de legalább is érdekes adaptálása Philip K. Dick Adjustment Team című novellájának, másfelől meg csak néztem, hogy ez meg mi a fene…
Mint ha csak az eredeti történet alapjait hagyta volna meg az első alkalommal rendezői székbe ülő George Nolfi, aki egyébként a forgatókönyvön is dolgozott.
A legkevesebb, hogy azt mondom különös mozi lett ennek a vége.