A Visszajáró (Ca$h) – „…a pénz, pénz, a sok rohadt pénz…” [2010]

Stephen Milburn Anderson ironikus módon nem túl sokat költött erre a filmre – pár milliócskát -, ami nyomot is hagyott maga után. Kicsit B-kategóriás szaga van a dolognak, mindemellett el kell ismerni, hogy jó kis történetről van szó … és egy jó kis moziról. Egyszerűség jellemzi és Sean Bean remek játéka lehetővé tesz egy határozott, ellentmondást nem tűrő, érdekes, krimi és thriller elemekkel vegyes alkotást.

...ahogy a filmben el is hangzik.
Kezdésként le kell szögezni, hogy Ca$h címmel számos film készült, én négyről biztosan tudok, abból kettő 2000 után, de e kritika tárgyát a legújabb, 2010-es mozi adja.
Témája felháborítóan egyszerű: A Pénz.

Alapvetően több embert mutat be a nézőnek, illetve azt, hogy ezen karakterek életét és személyiségét mennyire hatja-és formálja át a pénztől való függés.
A főszereplő egyértelműen Sean Bean, akinek nem csak a játéka, hanem a történetben betöltött szerepe is domináns. Mi több egyből két szerepet is vállalt.
Elsőszámú karaktere éppen a sitten csücsül és megkéri a kettesszámú karakterét, hogy a közösen lopott pénzüket vegye magához és tartsa biztonságban. Ám egy baleset folytán a bankókkal töltött táska egy fiatal sráchoz, Sam-hez kerül (Chris Hemsworth), aki ennek nagyon megörül, hiszen kis feleségével, Leslie-vel (Victoria Profeta) jelenleg nagyon szorult helyzetben vannak.
Nagyon megörülnek az ölükbe pottyant pénzmagnak és sebesen elkezdik eltapsolni.
Ám ennek köszönhetően megjelenik náluk Mr. Pyke Kubic (Sean Bean) és számon kéri rajtuk a hiányzó összeget.
Kubic nagyon komolyan veszi a pénzt, ha erről van szó, akkor nem ismer kegyelmet. Nem lehet sunnyogni, vissza kell adni neki az összes pénzt, az utolsó centig.
A fiatal párnak azonban egy fityingje sincs, tehát el kell adni a frissen vásárolt cuccokat, és amikor még mindig hiányzik egy „csekély” összeg…

Bean nem szórakozik, 5 napot ad Leslie-nek és Sam-nek, hogy összeszedjék, amivel tartoznak, és addig náluk is marad, házukban vendégeskedik.
Azt hitték egy álom válik valóra, aztán Bean érkezésével még az életük is veszélybe kerülhet, hiszen az egyébként udvarias Pyke kiszámíthatatlan, bármikor átmehet durva, erőemberbe, bár inkább csak a verbál agresszió fegyverével él, hiszen a pár megfélemlítéséhez ez is bőven elegendő.
A fizetőeszközhöz nagyon értő úriember megjelenésével életük felborul, mi több, kellemetlenebb irányt vesz, mint azt valaha is gondolták volna. Észre sem veszik, de pár nap alatt megváltoznak.

„Semmi sincs ingyen!”

Örökérvényű kijelentés ez, melynek igazságtartalma megkérdőjelezhetetlen, hiszen mindennek ára van, és ezt közvetíti felénk az alkotás is. Pyke karakterén keresztül megláthatunk egy torzult személyiséget, akit a pénz nagymértékben meghatároz, különös tettekre sarkall. Emellett jelen van a hétköznapi ember is (Leslie és Sam), aki pénztől való elképesztő függésében lehetetlen helyzetbe sodródik, mely ugyan extrém, de ezáltal megláttatja, mennyire a pénz körül forog az életünk.
Ok és okozat, áru és ellenérték. Kíméletlen leckében lesz része a szerencsétlen házaspárnak.
És a néző is kénytelen rádöbbenni, hogy a pénz nem ismer kegyelmet, a pénz diktál és manapság nincs olyan területe az életünknek, ahová ne tette volna be lábát, vagy ne uralná végletesen.

„ A pénz nem boldogít!”, ahogy a mondás tartja… de azért az sem baj, ha van belőle.
Ebből azt hiszem kiderül, hogy a film jó, mert az. Ez kétségtelen, ugyan nyomot hagyott rajta az alacsonyabb költségvetés, de az érdekes, nem hétköznapi történet és Sean Bean játéka nagyon jót tesz az összképnek. Elég tanulságos alkotás.

6

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről