Bár nem vagyok egy nagy Bond fan, úgy döntöttem mégis csak megnézem az újabb darabot, elvégre a Casino Royalt és Quantum csendjét is láttam. Egyik sem varázsolt el, mi több, az utóbbin el is aludtam.
A régi Bond-mozik hangulatát nagyon szerettem, de amióta Daniel Craig alakítja Ian Fleming legendás kémét, azóta a Bond-széria sem olyan, mint volt.

Nagyon nem akartam megnézni ezt a filmet, de úgy voltam vele, ha már az első négy részről került ki poszt, akkor a folytatás már miért maradna el.
Azért ez mégsem az Alkonyat széria, amiből az első éppen elégnek bizonyult.
Paul W. S. Anderson (a legtöbb Resident Evil filmet rendezőként) ismét megkapta a lehetőséget, hogy a szörnyű Három testőr után ott kapja fel a sztori szálait, ahol abba hagyta. Szó szerint, hiszen a szkripteket is maga írta a kétes tehetségű rendező.

Kíváncsian vártam Affleck legújabb rendezését, mert a Tolvajok városa óta megszavazom neki a bizalmat. Inkább rendezzen, mint játsszon.
Talán az előző filmjével tette túl magasra a lécet, vagy csak a sok ajnározás miatt vártam többet, de nem estem hasra a mozi előtt. A 7 Oscárra jelölt alkotás
– valószínűleg be is gyűjt egy párat – egy valóban érdekes és érdemes darab.
Egyszerűen csak nem annyira jó, mint ahogy azt várhatnánk a  nagy istenítés miatt. Ezért okozhat csalódást, de ettől függetlenül egy remek moziról van szó.
Bár Oscar kategóriásnak nem biztos, hogy nevezném.

A Dredd mellett ez volt az a mozi, amire nagyon kíváncsi voltam a tavalyi kínálatból. Sci-fi rajongóként igazán érdekes és nem utolsó sorban, jó anyagot vártam. „Hosszas” filmkritikusi pályafutásom alatt megtanulhattam volna, hogy:
Kíváncsi lehetsz, de nem szabad VÁRNI!
Ennek áldozata lett az egyébként felmagasztalt Looper is. Sok jót hallottam, majd megnéztem és csalódott lettem. Megvoltak a lehetőségek, melyek egy részét kihasználták, más részét nem. Érdekfeszítő és szórakoztató ugyan, de érezhetően nem állt össze a koncepció, bizonyos aspektusait tekintve pedig kifejezetten felületes.