Werner Herzog nem akármilyen fába vágta azt a bizonyos fejszét. Pláne akkor, ha leszögezhetjük, hogy a The Bad Lieutenant: Port of Call – New Orleans nem a 92-es Mocskos zsaru újraindítása, remake-je, folytatása, hanem egy önálló produkció. Azt azonban nem tagadhatjuk le, hogy a 2009-es verzió sok motívumot, esetenként konkrét jelenet is átvett az elődjéből, nem csak a név azonos (ami feltehetőleg marketingfogás). Engem az 1992-es Mocskos zsaru nem túl régi megtekintése vett rá, hogy megnézzem a Cage – Herzog- féle alkotást és a kettőt nem igazán lehet összehasonlítani,  ám egymástól elvonatkoztatni is igen nehéz.

De majd itt részletezem…

Lassan a Persons Unknown-t át lehetne nevezni Joe Show-ra, hiszen többet foglalkoznak vele, mint az összes többi karakterrel együtt véve. Ez felettébb sajnálatos, mivel mindenki másban is megvan a potenciál. Ettől eltekintve nem kaptunk rossz epizódot. Még a másik történetszál, a kinti világban játszódó is tetszett, pedig eddig elég lassacskán bontakozott ki.

Itt folytatom...

Azért esett erre a részre a választásom, a pilot folytatásaként, mert egy-két személyesebb információt is megtudhatunk néhány szereplőről, valamint ez az első esete a csapatnak, ami komolyabb érzelmi reakciókat vált ki belőlük - még a legkevésbé érzékenynek tűnő emberekből is...

Tovább...

Szerencsére a fantasy filmek műfaját sem kell még elföldelni, hiszen megfilmesítették Robert E. Howard – a fantasy legendájának újabb híres szereplőjét. A legismertebb Conan, a barbár, Vörös Sonja és Kull, a Hódító után, most a 17. századi Angliában járunk és egy meghasonlott kalandor, Solomon Kane kalandjait követhetjük figyelemmel. Meg kell hagyni, ez az európai mozi kis költségvetéssel rendelkezett, de azért amit lehetett kihoztak belőle, nem vallott szégyent, bár nem is a legjobb film, egy jó erős közepes fölé.

Aki újat húz az ördöggel…