E vígjáték a 2007-es, azonos című angol fekete komédia újragondolása, csak a helyszín az Egyesült Államok és egy népes afroamerikai család mely, mint tudjuk egy sajátságos kulturális közeg.
Ebben a közegben zajlik le ez a bizonyos temetés, ami egyáltalán nem megy olyan egyszerűen és zökkenőmentesen. A film tűrhető szórakozás, bár magán viseli a tipikus amerikai vígjátékok minden vonását.

Azért gyűltünk ma itt össze…

Ez a film nagyon bajos. Régóta terveztem, hogy megnézem, mert Frank Miller eddigi munkássága eléggé elnyerte a tetszésem. Ezt meg maga a képregény király rendezte! Lehet, hogy ez volt a hiba….

Nem is tudom, mi mentheti meg ezt a filmet…

Osmund (Eddie Redmayne) nagyon rossz fiú volt. Körülötte dúl a pestis, ő pedig a kötelességével nem foglalkozva csak a barátnőjére, Averillre (Kimberley Nixon) tud gondolni. Ja nem mondtam: Osmund egy szerzetes... A járvány elöl menekülve Averill a denwitchi erdőbe megy, ott akar a fiúval találkozni, de Osmund (egyenlőre) képtelen maga mögött hagyni a kolostort, ahol él. Istenhez imádkozik, hogy küldjön neki egy jelen, ami segít a döntésben. Ekkor érkezik meg a szerzetesekhez Ulric (Sean Bean) és Swire (Emun Elliott), akik a püspök küldötteként egy távoli faluba igyekeznek azt kideríteni, hogy az ott lakókat miért kerüli el a pestis. Szükségük van valakire, aki átvezeti őket a denwitchi erdő melletti mocsáron. Osmund pedig önként jelentkezik.

tovább>>

Ahogy az lenni szokott, szeptemberben megkezdődik a sorozatidény, nem árt tudni, hogy kedvenceink mikor térnek vissza közénk.
A listát a tovább mögött találjátok.

Tovább...

Feldolgozták már Robin Hood legendáját rengeteg formában. Készült belőle film, sorozat, rajzfilm, képregény, opera, számítógépes játék, sőt még legó figura is. Aki azt hiszi, hogy a karakterről nem lehet még több bőrt lehúzni, az téved. Ridley Scott újra besorozta a gladiátorát, és elkészítette a roppantul eredeti módon Robin Hood névre hallgató filmjét.

tovább>>

Nehéz bármi olyasmit írnom ezzel a filmmel kapcsolatban, ami a legkevésbé is emlékeztet a dicséretre.
Az egykori kultrendező, Kevin Smith (Shop Stop, Dogma, Képtelen képregény) mostani legújabb rendezése egy hátborzongatóan gyenge próbálkozás, melyben megkísérel olyan klasszikus mozik nyomába érni, mint a 48 óra, Beverly hills-i zsaru, Zsarulesen, Halálos fegyver, stb.
Nem jött össze ezt akárki rögtön láthatja, aki végig képes nézni ezt a vadonatúj förtelmet.

Kacaj helyett sírógörcs.

Az IMDB Top 10 Hétvége lassan véget ér, s én is adós maradtam e film kritikájával, ám most pótlom elmaradásom és pár mondatban elmesélném, hogy miért ez az alkotás az IMDB több tízezer filmje közül a legjobb.
Stephen King kisregényét Frank Darabont rendező vitte vászonra, hogy az emberek egy nem mindennapi filmmel szembesülhessenek, amikor gyanútlanul leülnek, hogy: Most megnézik A remény rabjait.

Folytatás…

A film 1975-ben készült, Ken Kesey azonos című regénye alapján. A rendezői széket Milos Forman foglalhatta el, akinek több, ehhez hasonló kultfilmet is köszönhetünk. [Példának okáért: Hair, Fekete Péter, Egy szöszi szerelme, Goya kísértetei, Ember a Holdon.] Az alkotást öt Oscar-díjjal jutalmazták, ami azért is rendkívüli, mert mind az öt legfontosabb jelölést megnyerte, úgymint legjobb rendező, legjobb film, legjobb női és férfi főszereplő, valamit a legjobban adaptált forgatókönyv. Érdekességként még elmondanám, hogy Ken Kesey nem nézte meg a filmet, mert elmondása szerint teljesen megváltoztatták a történet mondanivalóját azzal, hogy nem Bromden főnök szemszögéből mutatták be a sztorit.

Tovább...