A többi a tovább mögött...

Igen, legutóbb azt írtam, hogy én többet nem foglalkozok ezzel a sorozattal, ám úgy alakult, hogy Wouhn folytatja majd. Csupán arra kért, hogy a harmadik epizódot még én jegyezzem. Ezen ne múljon, ennyit még kibírok!
A sorozat az eddig tapasztaltak szerint folytatódott...

Én meg itt folytatódok…

Ez a film az érdekes, gondolatébresztő filmek közé tartozik, ám mérsékelten érdekes, illetve gondolatébresztő. Nincsen vele komoly gond, csak egy kicsit steril, egy kicsit lassú ritmusú alkotás, nehezen köt le. Paul Walker kék szeméért meg nem fogok hasra esni.

„Lázár, a mi barátunk, elaludt, de megyek,  hogy fölkeltsem álmából.”

Elmondtam már nem egyszer, a hideg kiráz a „gyerekkel ijesztgetős” moziktól. Miért mondom ezt? Azért mert bár elsőre nem olyan nyilvánvaló, ez a film olyan. Ha sejtem, hogy ilyen eszembe sem jut, hogy megnézzem.
De ha már így alakult, akkor megosztom a tapasztalataimat veletek.

Gyerek vagyok, ijedj meg!

<!--[if gte mso 9]> Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 <![endif]--><!--[if gte mso 9]> <![endif]--> <!--[if gte mso 10]> <! /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} --> <!--[endif]-->

Üdv mindenkinek! A nevem Tévésámán, a Filmrajongó blogról „jöttem” és mostantól ezt a csapatot erősítem kollégámmal, Mozsárágyúval együtt. Bemutatkozásul egy, a saját oldalamon soha meg nem jelent írást tennék közzé, amely a Resident Evil-filmeket hasonlítja össze, elemzi őket. Vágjunk is bele!

A videójáték-ipart nagyrészt Amerikával azonosítják az emberek, pedig ha távolabbra nézünk, mint a World of Warcraft, a Doom 3 vagy a Half-Life, akkor a távol-keleti játékok közt találunk olyan remekeket, mint a már több mint tíz részes Final Fantasy, a Soul Calibur-széria vagy a Biohazard.

A Biohazard, amit Resident Evilként is ismernek.

1996-ban jelent meg az első rész, ami máris óriási siker volt a gyártó Capcom számára. Teljesen egyedi és összetéveszthetetlen stílusú túlélő-horrorról van szó, ahol nem csak agyatlanul kell lövöldözni, hanem különböző tárgyakat lehet egymással kombinálni és fejtörőket kell megoldani. Sőt, mi több, a szemünk előtt minden esetben kibontakozódik egy jól átgondolt, izgalmas és borzongató sztori – ideális alap egy félelmetes filmhez!

Ha pedig a zombis mozit említem, a legtöbb embernek most kapásból talán a legújabb élőholtas állatkodás, a Zombieland ugrik be, de a szélesebb látókörűek előtt George A. Romero neve rémlik fel. A tipikus élőholt megteremtése tulajdonképpen az ő érdeme. Az 1968-as nagyszerű film, Az élőholtak éjszakája hozta létre a mindenki által ismert ronda, rothadó, járó hullákat, akik emberhúsra éhezve támadnak rá minden élőre. Romero az eltelt 40 év alatt még rengeteg „living deades” alkotást csinált, mindig nagy sikert aratva. Nála szintén nem agyatlan öldökléshullámról van szó, hanem a zombi motívum mögé elrejtett kemény társadalomkritikákról, pl. a kirekesztés és a fogyasztói társadalom pellengérre állításáról.

Paul W. S. Anderson pedig gondolt egyet és a már egyébként is zombikkal telt Resident Evil-játéközönt filmre vitte – kicsit Romero nyomában haladva, de az alapanyaghoz hűen. A szponzorálásról pedig két európai filmcég  gondoskodott és nem a hollywoodi álomgyár adta a pénzt.

Andersonnak már volt tapasztalata a videójátékok mozivászonra álmodásával, mert ő rendezte az 1995-ös Mortal Kombatet is. Ahhoz viszonyítva viszont mindenképpen nagy dobás volt a 7 évvel későbbi A Kaptár.