Resident Evil-trilógia

Üdv mindenkinek! A nevem Tévésámán, a Filmrajongó blogról „jöttem” és mostantól ezt a csapatot erősítem kollégámmal, Mozsárágyúval együtt. Bemutatkozásul egy, a saját oldalamon soha meg nem jelent írást tennék közzé, amely a Resident Evil-filmeket hasonlítja össze, elemzi őket. Vágjunk is bele!

A videójáték-ipart nagyrészt Amerikával azonosítják az emberek, pedig ha távolabbra nézünk, mint a Levitra World of Warcraft, a Doom 3 vagy a Half-Life, akkor a távol-keleti játékok közt találunk olyan remekeket, mint a már több mint tíz részes Final Fantasy, a Soul Calibur-széria vagy a Biohazard.

A Biohazard, amit Resident Evilként is ismernek.

1996-ban jelent meg az első rész, ami máris óriási siker volt a gyártó Capcom számára. Teljesen egyedi és összetéveszthetetlen stílusú túlélő-horrorról van szó, ahol nem csak agyatlanul kell lövöldözni, hanem különböző tárgyakat lehet egymással kombinálni és fejtörőket kell megoldani. Sőt, mi több, a szemünk előtt minden esetben kibontakozódik egy jól átgondolt, izgalmas és borzongató sztori – ideális alap egy félelmetes filmhez!

Ha pedig a zombis mozit említem, a legtöbb embernek most kapásból talán a legújabb élőholtas állatkodás, a Zombieland ugrik be, de a szélesebb látókörűek előtt George A. Romero neve rémlik fel. A tipikus élőholt megteremtése tulajdonképpen az ő érdeme. Az 1968-as nagyszerű film, Az élőholtak éjszakája hozta létre a mindenki által ismert ronda, rothadó, járó hullákat, akik emberhúsra éhezve támadnak rá minden élőre. Romero az eltelt 40 év alatt még rengeteg „living deades” alkotást csinált, mindig nagy sikert aratva. Nála szintén nem agyatlan öldökléshullámról van szó, hanem a zombi motívum mögé elrejtett kemény társadalomkritikákról, pl. a kirekesztés és a fogyasztói társadalom pellengérre állításáról.

Paul W. S. Anderson pedig gondolt egyet és a már egyébként is zombikkal telt Resident Evil-játéközönt filmre vitte – kicsit Romero nyomában haladva, de az alapanyaghoz hűen. A szponzorálásról pedig két európai filmcég  gondoskodott és nem a hollywoodi álomgyár adta a pénzt.

Andersonnak már volt tapasztalata a videójátékok mozivászonra álmodásával, mert ő rendezte az 1995-ös Mortal Kombatet is. Ahhoz viszonyítva viszont mindenképpen nagy dobás volt a 7 évvel későbbi A Kaptár.

 

A Biohazard szerint a zombikat és egyéb szörnyetegeket az Umbrella (vagy Védernyő) multinacionális nagyvállalat egyik elszabadult biológiai fegyvere, a T-vírus hozza létre.

Az alaphelyzet itt is ugyanez, de lássuk kicsit bővebben:

A konzolokról már ismert karakterek helyett a rendező (aki egyben az író is volt) egy egészen új főhőst alkotott meg: Alice-t, akit a csodás külsejű Milla Jovovich modell-színésznő keltett életre.

Alice kezdetben nem emlékszik semmire, nem tudja ki ő, vagy, hogy hogyan került abba a hatalmas házba, ahol felébred.

Azonban nincs sok ideje ezen rágódni, mert egy kommandós-csapat tör rá és magukkal viszik. Valamint egy magát rendőrnek kiadó pasast (Eric Mabius) és egy szintén amnéziás férfit, aki később csatlakozik hozzájuk (James Purefoy).

Útjuk a ház alatti titkos létesítménybe, a Kaptár nevű földmélyi labor-komplexumba vezet, ahol a mindent irányító számítógép, a Vörös Királynő (Michaela Dicker) megölte az összes dolgozót.

Ki kell deríteniük, miért történt ez az egész és le kell kapcsolniuk a lázadó gépet. De a dolgok sosem ilyen egyszerűek, mert a halott kutatók hamarosan felkelnek, majd rájuk támadnak – a továbbiakban pedig élőholt vérebek, halálos csapdák és mutánsok is nehezítik a csapat dolgát. Mialatt a létszám lassan fogyatkozik, Alice memóriája kezd visszatérni, de vajon jót tesz-e majd neki a tudás, amivel szembe kell néznie?

Jovovich karaktere mellett van még egy másik fontos (és tekinteteket vonzó) női szereplő; a Michelle Rodriguez által megformált kommandós csaj, Rain – a szemet azonban nem csak gyönyörködtetik az alkotók, hanem el is borzasztják, hiszen életre kelnek a mozivásznon a Capcom-szimulátorokból már ismert félelmetes licker bestiák.

Tipikus túlélő-horrorról van szó, ahol a kis csapatnak meg kell küzdenie az alapból is veszélyes környezettel (a Kaptár biztonsági rendszerével), egymással (a visszatérő emlékezet sok mindenre fényt derít) és több természetfeletti lénnyel, akik az életükre törnek.

A film vége nyitott: nem lehet tudni, hogy eleve folytatást szántak-e neki, vagy csupán az alaptörténethez való hűség miatt készült-e a borongós befejezés. Mindenesetre Anderson sosem készít folytatást a filmjeinek, ezért az első megoldás annyira nem valószínű, biztosan a forgalmazóktól eredt a következő rész készítésének ötlete.

A későbbiekben is megfigyelhető alapmotívumok, amik innen indultak ki:

- A fertőzéssel való harc (Rain szinte a teljes játékidő alatt küzd a testében lapuló mikroszkopikus ellenséggel, de végül persze alulmarad) és az ebből következő

- Egykori baráttal való harc (A fertőzött mindig a legrosszabb pillanatban válik zombivá: vagy magával visz egy jófiút, vagy megfertőz egyet, mielőtt végleg meghal.)

- A zombi vérebek

- A mindent látó „jóakaró” (A Vörös Királynő kamerákon keresztül figyeli a csapatot. Kezdetben ellenük van, de utána szükségük lesz egymásra. Segítséget nyújt, de valójában jéghideg logikával hozza a döntéseit, nem az emberi életet szem előtt tartva. A későbbi hozzá hasonló szereplők is így cselekszenek.)

- A játékból ismert végső visszaszámlálás (Az utolsó pályán mindig egy robbanás elől kell menekülni valamilyen járművel, egy adott idő áll rendelkezésre, amit nem lehet meghosszabbítani. Itt a Kaptár 3 órás visszaszámlálás után lezárja magát, a hősöknek ki kell jutniuk.)

- A főellenség (Az említett utolsó küldetésekben mindig valamilyen nagy erejű, borzasztóan torz lény akarja megakadályozni a kijutást: nem csak önmagában jelent halálos veszélyt, de a menekülésre lévő időt is próbálja minél jobban húzni. Jelen esetben egy második formájú licker a végső ellenfél.)

- A negatív vagy katasztrófát sejtető befejezés

6.4-es pontszámával az imdb alapján ítélve a három rész közül az első a legjobb.

A két dögös főszereplőnő, az undorító gonoszok és a remek, fokozatosan kibontakozó alapkonfliktus szerintem nagyszerű filmmé teszi a Resident Evilt.

Szerintem: 5/5

 

Két évvel az első Resident Evil-mozi után megpróbálták megismételni annak sikerét a 2004-es Apocalypse-szel.

A hajsza most már Raccoon City utcáin zajlik, ahol a Kaptárból kiszabadult T-vírus zombifikálja a lakosságot, jönnek a lickerek, a kutyák meg az Umbrellás komák géppisztolyokkal és helikopterekkel.

Alice most már nagyon brutális, a testébe ugyanis bekerült a halálos biofegyver, de ő nem zombi lett, hanem mutáns. Annak meg egész csinos, úgyhogy elnézzük neki. Most nemcsak halomra lövi és/vagy puszta kézzel írtja a Védernyő-kísérlet-származékokat, de már képes érzékelni a vírust más emberekben, sőt az egyéb hordozók jelenlétét is megérzi.

Ahogy Nemesis-ét is (Matthew G. Taylor), aki nagy, ocsmány, erős, vagyis tökéletes szörnyeteg. Bőrszerkója, nagy fogsora, golyószórója és rakétavetője van, kiegészítve igézően kék fél szemmel és fantasztikus hanggal.

Itt jelenik meg az első, egyenesen a játékokból átvett jófiú, Jill Valentine (Sienna Guillory), valamint a következő részben is helyet kapó kommandós Carlos (Oded Fehr) és a vicces néger L. J. (Mike Epps).

Alice és az itt felsorolt „hősök” egy újságírónő és egy kislány társaságában küzdenek meg a rosszfiúkkal – lássuk, milyen, már ismert Resident Evil-elemek jelennek meg kalandjuk során:

- A fertőzéssel való harc átalakul a fertőzés előnyeinek felhasználására (Alice új képességei, és mint kiderül, a lányka is a T-vírusnak köszönhetően tud járni)

- Egykori baráttal való harc (Carlos-nak egyik volt kollégáját kell likvidálnia, Alice pedig egy régi ismerősét véli felfedezni a végső leszámoláskor a vele szembenálló lényben.)

- A zombi vérebek (Itt még van hozzá logikus magyarázat, mivel egy K-9 egységből szabadultak ki.)

- A mindent látó „jóakaró” (A kislány apukája [Jared Harris] fontos tudós az Umbrellánál, de nem engedik, hogy elmenjen érte a lezárt területre, ezért betör a számítógépes hálózatba és onnan néz szét a városban, gyermeke után kutatva. Így lel rá a csapatra, akiknek segít kijutni a lányka kimenekítéséért cserébe. Viszont nem érdekli, hogy hány áldozatot követel a kis mentőakciója, így ő se teljesen jószándékú.)

- A játékból ismert végső visszaszámlálás (Most egy atomcsapás elől kell menekülniük egy helikopterrel.)

- A főellenség (Nemesis, aki végül meglepő lépésre szánja el magát – szerintem a sorozat eddigi legjobban megcsinált főszörnye)

- A befejezés most inkább folytatást sugalló lett, bár jelentős negatív felhanggal.

5.8-at kapott a már említett filmes oldalon, ezzel az eddigi leggyengébb a három rész közül. Szerintem a kommandósok, Nemesis, valamint a meglepő fordulatok emelik a színvonalat, viszont Jill annyira unalmas, egysíkú lett, hogy nagyon rontja az összképet.

Emellett a végén történő eseményeket a későbbi epizódban nem magyarázták meg, nem folytatták az itt megkezdett koncepciót. Valamint talán túlságosan is akciófilm jelleget öltött az egész a horrorisztikus elemek rovására. Nekem mindazonáltal Milla Jovovich és a félszemű óriás miatt már tetszik, plusz Oded Fehrt is bírom, a felsorolt negatívumok pedig annyira nem zavartak.

5/5


És elérkeztünk a 2007-es, eddigi utolsó részhez, az Extinctionhöz, ahol fogták az eddig felépített „mítoszt” és egy huszárvágással romba döntötték.

Hogy hol tart most a játék, azt nem igazán tudom, az 5. rész már Afrikában játszódott, de hogy azóta hova jutott, arról fogalmam sincs.

Azt viszont tudom, hogy a harmadik Resident Evil-mozi nagyon elrugaszkodott a „valóságtól”.

Ugyebár a Kaptárt végleg lezárták, Raccoon City-t elpusztította egy atomcsapás, viszont Alice még mindig él. És társai is jól vannak, tehát jöhet az újabb rész. De hova tegyük az egész eseménysort, ha a kultikus helyszínre már nem lehetséges?

Tegyük a semmi közepére, Mad Maxékhez!

A kezdetekkor szembesülünk vele, hogy a T-vírus kipusztította az emberiség nagy részét, az állatvilágot, de még a növényeket is, ha pedig ez nem lenne elég, vegyük hozzá, hogy a tengereket is kiszárította!

Tehát a világ sivatag, mindenhol, de még mindig Amerikában vagyunk, természetesen.

Dr. Isaacs (Iain Glen) Alice-klónozással tölti idejét egy kényelmes földalatti kutatóközpontban és próbálja a fertőzést visszafordítani, ezzel együtt háziasítani a zombikat – sajnos a jó doktor nem jár túl sok sikerrel…

Az igazi Alice (Milla Jovovich) közben remek mociján járja a kihalt végtelenséget, a túléléshez szükséges cuccok után kutatva – fantasztikus képességei pedig egyre erősödnek. Nem önszántából, de csatlakozik egy konvojhoz, amit Claire Redfield (Ali Larter) vezet – nagy meglepetésére pedig ott találja Carlos-t (Oded Fehr) és L. J.-t (Mike Epps). Az egyre fogyatkozó számú csapat rálel az Umbrella titkos bázisára, ahonnan lehetőség nyílik a menekülésre, a cél pedig Alaszka. Alice viszont más utat választ: neki találkozója lesz a Végzettel, ami Dr. Isaacs mutálódott képében (Tyrant – Brian Steele) jön el…

Ha megpróbáljuk túltenni magunkat a nagyrészt (de nem teljesen) logikátlan elsivatagosodáson, akkor is szembeötlő hibákat lehet felfedezni a korábbi részek után.

- Ha tényleg kihaltak a növények, akkor Las Vegasban miért vannak még mindig homokkal borított pálmák?

- Alice az Apocalypse-ben érzi a fertőzést más élőlényekben, de itt már nem. L. J.-vel igaz, hogy nem volt sose szorosabb kapcsolatban, de mégis mi magyarázza, hogy tudomást se vesz róla? Pláne úgy nem, hogy éreznie kéne benne a vírust!

- Hova tűnt Jill Valentine meg a kislány?

- Hogy lehetséges, hogy a sivatag kellős közepén lévő, más embereken élősködő túlélőcsapatnak is olyan zombi-vérebei vannak, mint amilyenek az előző két részben szerepeltek? Miért csak ez a kutyafaj maradt „életben”?

Plusz szerintem nagyon hiteltelen, hogy az összes nőnek tök tiszta, hibátlan arcbőre van. A sivatagban, az állandó vándorlás alatt nem így kéne kinézniük…

Most pedig lássuk, hogy megvannak-e a megszokott dolgok, amik már az előzményekben is benne voltak:

- A fertőzéssel való harc (L. J.-t még az elején harapja meg egy élőholt, Alice küzd a saját adottságaival, valamint láthatjuk dr. Isaacs mutációját is.)

- Egykori baráttal való harc (A már említett fertőzött néger a lehető legrosszabbkor válik zombivá, ráadásul megsebesíti Carlos-t is – viszont ez előbbre viszi a történetet.)

- Zombi vérebek (Ezúttal teljesen logikátlan módon vannak jelen. Egy régi rádió épületében, ugyanaz a kutyafajta, ami az előzőekben is volt. Aki tudja a magyarázatot, nyugodtan mondja el!)

- A mindent látó „jóakaró” (A doki műholdakkal keresi Alice-t, akiből egyrészt egy teljesen a Védernyő által uralt harci gépet akar létrehozni, másrészt pedig a véréből szeretne egy működő ellenvírust készíteni. Két alkalommal sikerül őt bemérni, egyszer még le is tudják kapcsolni, de utána már elveszti jelentőségét a megfigyelés-motívum. Emellett a műholdról mindig ugyanazt a felvételt mutatják, ez pedig benne volt a többi epizódban is. Itt egészen más a jelentősége a mindent látónak, mert most fenyegetést jelent –először nincs szükség rá, hogy segítsen a hősöknek kijutni valahonnan.)

- A végső visszaszámlálás abszolút hiányzik (Bár az utolsó jelenetek egyikében Alice fenyegetése [„Eljövök értetek!”] akár a Védernyő végóráinak kezdetét is jelentheti. A menekülést ismét helikopterrel hajtják végre, de nincs jelentősége.)

- A főellenség (Tyrant, a játékbeli Nemesis képességeivel. Alice önszántából harcol vele, vagyis nem lenne mindenképpen szükséges, hogy megtegye, a szörny pedig végülis erősebbnek bizonyul nála! Most van az első alkalom, hogy az utolsó ellenfél nem gátolja a menekülést.)

- A befejezés egyértelmű folytatásra utal, valami nagyon durvára!

A megszokott hősnő képességei marhajók, de a külseje most nem olyan látványos. A nagy ellenfél baromijó, de a többi igazán Resident Evilös dolog elveszik. A játékokból átemelt figurákból Claire semmit nem emel a színvonalon, Wesker (Jason O’Mara) viszont annál inkább! Mellettük pedig ismertebb arcként a Mortal Kombat Johnny Cage-e, Linden Ashby és az egynyári énekesnő, Ashanti is szerepel.

Összesítésben az Extinction nagyon más, mint amit megszokhattunk, de mégis jó. Az utolsó 10 perc pedig visszahozza a rendes Biohazardos hangulatot! 6.2-jével meginogtatja az első rész trónját, nálam pedig 5/5-öt kap.

Az azonos pontszámok ellenére nekem a 2. rész a kedvencem. Az első hangulatát valamennyire sikerült neki visszaadnia és hiányosságai ellenére is élvezhető. A harmadik új „mítoszával” nem olyan könnyű azonosulni, de ha sikerül, akkor egy izgalmas másfél óránk lesz! A horror vonal viszont egyre inkább kiveszik a szériából az akció, sőt, lassacskán a sci-fi javára.

És hogy mi lesz a 4. részben, az Afterlife-ban? Pár hónap múlva megtudjuk!

 

 

0

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről