Szerencsére a fantasy filmek műfaját sem kell még elföldelni, hiszen megfilmesítették Robert E. Howard – a fantasy legendájának újabb híres szereplőjét. A legismertebb Conan, a barbár, Vörös Sonja és Kull, a Hódító után, most a 17. századi Angliában járunk és egy meghasonlott kalandor, Solomon Kane kalandjait követhetjük figyelemmel. Meg kell hagyni, ez az európai mozi kis költségvetéssel rendelkezett, de azért amit lehetett kihoztak belőle, nem vallott szégyent, bár nem is a legjobb film, egy jó erős közepes fölé.

Aki újat húz az ördöggel…

… az nem sűrűn profitál belőle. Igaz ez főhősünkre is, Solomon Kane-re (James Purefoy), aki kiváló harcos, ám kegyetlen ember. Becsvágyó, pénz és hatalom után sóvárgó, vágyai irányította férfi.
Alkut köt - az egyetlen lénnyel, akivel köztudott, hogy nem szabad mégis mindenki belesétál a csapdájába – a Pokol Fejedelmével, a Sátánnal. Ám amikor ez eddig tűzzel játszó férfivel közlik, hogy most már vége, ideje elsétálni – lelkével együtt – a kéköves Pokolra… Kane elmenekül, átkot vonva ezzel fejére és menedéket keres egy kolostorban.
De a gonosz hatalom sosem hagyja annyiban, mindig megszerzi, amit akar s rátalálnak Kane-re is, aki így elhagyni kényszerül a piciny béke szigetét, ahol ahogy tellett – múlott az idő meghasonlott önmagával. Rádöbbent, hogy bűnös dolgokat cselekedett, gonosz emberként élt, megfogadta: Többé nem fog a kezébe fegyvert!
Ezt a fogadalmát nem is tartja be sokáig, már ami a filmben eltelt időt illeti, hiszen vándorútja során összetalálkozik egy kedves családdal, melyet aztán lemészárol egy csapat haramia, akiket egy bizonyos Malachi nevezetű varázsló vezet. Egyedül a lány marad életben (Rachel Hurd-Wood) és Kane rákényszerül, hogy öljön ismét, de a régi – ezek szerint elavult és maradi – fogadalma helyett, újat köt:
Megmenti a lányt a gonosz hatalom karmai közül az élete árán is.

A film története innentől kezdve Solomon kalandjait taglalja, mint küzd meg a Pokol ügynökeivel és halad előre, hogy kiszabadítsa a lányt. Mindezek mellé még mondhatni felesleges visszaemlékezéseket is kapunk, melyben megviláglik a főhős múltja, de ezzel is csak annyi a gond, hogy tényeket közöl, és nem sejteti miért is vált Kane olyanná, mint amilyen.
A film fő hibája is az, hogy nem nagyon mennek bele a főszereplő hirtelen jellemváltozásába.
Persze akadnak jelenetek, amelyek ezt célozzák, de sajnos elég felületesek.
Pedig lehetett volna ez a koncepció, hiszen nem volt sok pénz a forgatásra, szóval ne várjuk azt, hogy minden percben démonok, boszorkányok és varázslatok fognak repkedni a képernyőn.
Ezekből üdítően kevés van a filmben, ám amikor megjelennek, akkor jól mutatnak, semmivel sem maradnak el egy hollywoodi szuperprodukciótól.
Emellett a film hangulatát is nagyon jól megtalálták, Michael J. Bassett rendező és forgatókönyvíró remek munkát végzett. Az hogy Angliába helyezte a story-t, jó ötlet volt. A folyamatosan uralkodó félhomály, a köd, a hóesés, melyet eső vált fel tovább terebélyesíti a komor atmoszférát.
Nem olvastam még Howard kötetet, egy darabot sem – bár lenne lehetőség, hiszen méretes életművet hagyott maga után – szóval nem tudom mennyire hű az eredeti alkotáshoz. Azt azonban bizonyosra veszem, hogy egy remek fantasy – kaland filmet fog látni, aki úgy dönt, hogy ad egy esélyt a Solomon Kane-nek. Purefoy egészen jó munkát végzett a karakter megformálásakor, életszerű az alakítása, nem az az érzés fogott el, hogy itt csak egy színészt látok. Jó választásnak bizonyult a szerepre és remekül illeszkedik bele ebbe a sajátságos hangulatú világba.
Azt kell mondjam, nem bánom, hogy a film Kane fogadalmával zárul, mely azt jelzi:
Solomon Kane 2 : Coming Soon.