Továbbra is jellemző, hogy lassan mozgolódnak a dolgok (the eye of enemy is moving but not too fast). Kevesebb szereplővel dolgoznak, akik több lehetőséget kapnak a kibontakozásra.

Persze azért most is történtek dolgok, amelyek csak úgy előtörtek a föld alól.

Hogy miről is beszélek...

Hiro, Nathan/Sylar, Tracy, Benett.

Ezen a héten az ő történetük kicsiny szeletébe kapcsolódhattunk be. Voltak többen is, de mégis csak ezen karakterek cselekedetei, döntései adták meg az irányvonalat. Na ja, csak éppen hová? Nem nagyon tudok erre választ adni, remélhetőleg nem a totális írói bukásba.

Ismételten elővették az alkotók az állandóság / változás kérdését, amely mindig is a sorozat gyenge pontja volt. Valahogy nem nagyon mernek karakterfejlődést, változást belevinni a sztoriba, pedig a képregények velejárója ez is. Főként Sylar-el nem nagyon tudtak az utóbbi években mit kezdeni. Megjavul, nem javul meg. Ezek váltogatták egymást, ameddig ki nem alakult a jelenlegi állapot. Csak az a helyzet, hogy ez is múlandó, hiszen a rész végi jelenetsor sokat sejtet.

Hiro. Kevés volt, érdektelen és felesleges. Bár igaz, hogy kicsi japán hősünktől legalább kaptunk némi poént, de ezen kívül semmi érdekes nem volt az ő történetében.
Igyekezett egy öngyilkosjelöltet megmenteni úgy, hogy folyton megváltoztatta a múltat, de semmit sem segített, mert a jelenben ugyanaz történt. Minden út egyazon végkifejlethez vezetett. Ahelyett, hogy zuhanás közben megállította volna az időt és egyszerűen lehozta volna épségben a fickót, nekiállt bohóckodni az idővel. Bölcs dolog, mondhatom. Ki találja ki mi segített végül megmenteni? Egyszerűen lebeszélte az öngyilkosságról. Kicsit gáz így.
Még ide tartozik egy rosszul sikerült drámázás is, Hiro elmondta testvérének, hogy halálos beteg. Talán meg lehetett volna ezt oldani kicsit jobban, kicsit drámaibban. Belőlem semmi reakciót sem váltottak ki, pedig nagyon kedvelem Hiro-t, csak azt se tudjuk mi a baja, meddig él még, nem mutatja, hogy szenved, stb. Ezért írtam azt, hogy ez így kevés.

Nathan/Sylar. Kezdetben azt éreztem, hogy az írók Nathan/Sylar köré akartak keríteni valamilyen történetet, éppen csak azért mert miért ne. Nagyjából csak azért, hogy meg ne feledkezzük arról, hogy ő még itt van. Ellenben az egész részben ez a vonal tetszett leginkább. Mégis csak vitt valahová, mégis volt értelme. Szóval Petrelli mama hozott egy-két cuccok pici fiának, hogy jó alaposan fogdossa meg őket és Sylar képességének köszönhetően kapjon némi emlék-dózist. Az ötlet túl jól sikerült, mivel Nathan/Sylar egy eltusolt halálos baleset képsorait látta. Nem is tudott ülni hátsóján, a végére akart járni az ügynek. Egy volt barátnőjével hancúroztak egy medence szélén, a csaj beleesett a vízbe, beverte a fejét és meghalt. Angela tusolta el az ügyet, a Haiti-vel kitöröltette Nathan emlékeit, a lány anyjának beadta, hogy gyereke elment Londonba.
Nathan/Sylar meglátogatta a hölgyet, megfogdosott ezt, az, így kiderítette az igazságot, amelyet később be is vallott az anyának. Anyuci meg felbérelt egy embert, hogy ölje meg Nathan/Sylar-t és ássa el valami kietlen helyen. Ez így is történt, csak a földkupac alól előjött Sylar.

Tracy. Unalmas, felesleges, időpocsékolás volt nyomon követni ezt a szálat. Tracy vissza akarta kapni régi életét a kormányzó munkatársaként/szeretőjeként, ezért felkereste az uraságot. Minden rendben is zajlott, de a lány hirtelen ráébredt, hogy ő már más ember és otthagyta a kormányzót.

Benett. Ő is keresi az útját, nem nagyon tudja, hogy merre tovább. Unatkozik, nyomorultnak és mihasznának érzi magát. Felkeresi Peter, hogy álljanak rá az iránytű dologra, de Noah elsőre nemet mond. Feltűnt Clair is, aki (hála Istennek) keveset volt és csak bölcselkedni jött.