Amikor az első promók és hírek napvilágot láttak az NBC újoncáról nem gondoltam volna, hogy ilyen sorozatot kapunk. Az első évad megmutatta, hogy a televíziózásban egy viszonylag szokványos történetet is el lehet mesélni teljesen másképpen. Nagy kihívás vár a készítőkre, mert tartaniuk kell azt a színvonalat, amit saját maguk előtt felállítottak mérceként. A rajongó az egy olyan állatfaj, amely nem szeret engedni az elvárásokból. Szerencsére a második szezon nyitó része pont olyan remek lett, mint amilyet vártunk.

Hihetetlen, hogy pár hetes kihagyás után mennyire el lehet veszíteni a fonalat. Az nem kérdés, hogy a mostani évad fele olyan jó sincs, mint amilyen lehetne vagy mint amilyet elvártak volna a rajongók a tavalyi évadzáró után. A fő cselekményvonalhoz nem kapcsolódó epizódok sem túl megnyerőek idén. Talán pont itt lehet a kutya elásva. Amikor viszont egy olyan etap jön, ahol minden nevesebb karakter szerepet kap és még halad is valahová a főszál, az szokott igazán ütős lenni. Sajnos most ez nem ilyen lett.

Vannak sorozatok, amelyeket egész nap el tudna nézni az ember. Nálam a The Walking Dead tipikusan ilyen. Nincsenek csillagokat verdeső dialógusok, elég sokszor ismétlik magukat az események, de az atmoszféra annyira magával tud ragadni, hogy csak várom az újabb felfedezéseket, az újabb történéseket. A mostani rész is hozta az elvárt színvonalat, jobb volt a múlthetinél.

A testvérek közötti nézeteltérést már az első rész óta sejteni lehetett. A legutóbbi epizódban teljesedett ki, amikor mindennek hangot is adtak. Elég elcsépelt és többszörösen visszatérő jelenség ez ennek a sorozatnak a világában. Ha mindehhez hozzáadjuk azt, hogy egy teljesen átlagos vadászat részeseivé váltunk, akkor tényleg nem érdemel többet ez a rész egy 6/10-nél.