A mozgalmasság mindig nagy előnyére vált a sorozatnak. A készítők is kezdenek odafigyelni arra, hogy ne hagyják sok részen keresztül ugyanabban a szituációban és környezetben hőseinket, mert egyenes arányban növekszik a panaszos e-mailek számával. Ezúttal nem kaptunk túl sok mozgalmasságot, de annál fontosabb események végére került pont. A folytatás innentől kezdve pedig bármi lehet.

Ezúttal egy nem túl mozgalmas, de annál fontosabb epizódot kaptunk, amely voltaképp sok válasszal szolgált arra vonatkozóan, hogy a készítők milyen irányba kívánják elvinni az évadot. Lassan akár jöhetnek viccesebb, röhögősebb részek is, ha van még puskapor az írók tarsolyában. A két főszereplő még mindig nagyon jól kézben tudja tartani a sorozatot, de én azt sem bánnám, ha fajsúlyosabb új szereplőket is megismerhetnénk.

A harmadik évad alapötlete elég jó volt, de végül nagyon elcsúszott valamin az egész koncepció. A belső viszályok és idegesítő egymás ellen fordulások uralták az egész szezont. Félek, hogy most is valami hasonló fog következni, aminek szintén nem lesz túl sok értelme. Az első rész szépen megalapozta, hogy milyen hangulatú évadot várhatunk, amik azok, amiket szeretnének megmutatni nekünk a készítők. Most már csak az a kérdés, hogy valójában mennyire van összerakva ez az egész?

Az előző évad vége ütött rendesen. A rajongók már a finálétól elkezdték vágni a centit, hogy mihamarabb kezük közé kaparintsák a folytatást. A készítők persze lenyilatkozták az ilyenkor megszokottakat. Nagyon durva lesz a szezonnyitó, mindenki kiesik majd a fotelból, együtt fogunk zokogni a szereplőkkel, stb. Az biztos, hogy a szokásos marketing szarságon túl volt némi valóságalapja ezen kijelentéseknek. Hölgyeim és Uraim, a The Walking Dead megérkezett.