Rammbock: Berlin Undead (2010) – Zombik Berlinben

A Sorozatportál Zombi Hétvégéjének következő mozijának ezt választottam, a kulturális sokszínűség jegyében. A négy film közül (Devil’s Playground,
La Horde, Eaters) egyértelműen a leggyengébb, bár nem nevezném rosszabbnak, vagy sokkal rosszabbnak. Marvin Kren első filmje a bevált (?) receptet kívánta használni, a.k.a. a zombikat, ám stílusában más, mint a többi hentelés.


A névtelenebb színészekből verbuvált gárdával bíró olcsó kis film nem kívánja újraértelmezni a zombi horrort, Kren egyszerűen csak rendezett egy élőholtas mozit, a saját íze szerint, ami erősen érződik is a végeredményen. Inkább az amatőrhöz közelít, amiben akadnak butaságok, röhejes elemek, ám felfedezhető benne némi értelem is.

A főszereplőnk egy gyámoltalan balfék, Kai, aki éppen az egykori barátnőjéhez (vagy feleség lenne?) készül, hogy beszéljen vele és talán újrakezdhessék életüket. Ám ezt a tagot és annak viselkedését elnézve, mindez a lehetetlennel határos. Elég, ha annyit mondok, hogy a tag ritka nagy balf…De ez fontos része a filmnek! Majd erre is kitérek…
Tehát Kai meglepetésszerűen megérkezik asszonyka lakásába, ahol egy szerelő és segédmunkása ügyködik épp.
A házigazdának se híre, se hamva.
A produkció elég gyorsan és ostobán kezdődik, a „jönnek a zombik oszt készen van”- elvét alkalmazva vágnak az eseményekbe.
Ám amikor a mesterember változik élőhalottá, azt nehéz kibírni röhögés nélkül… :D

Kai és a szerelőnek segítő fiatal srác elbarikádozzák magukat a lakásban és ezzel megkezdődik a küzdelem a túlélésért. A produkció érezhetően elsősorban a drámára szeretett volna alapozni, mint sem a zombik vagy az emberek mészárlására.
De nem kell aggódni ezekből is akad bőven…

Ám mégis érződik a stílusán, hogy nem az akciót helyezi előtérbe, hanem az embereket.
Hogy miként reagálnak, mit tesznek, és hogy éreznek egy ilyen helyzetben. Ezen a vonalon értékelhető a készítők próbálkozása, még ha kissé amatőr is.
A főszereplők tehát, ahogy az lenni szokott, egybe gyűlnek, majd jönnek a szokásos zombis-klisék, némi drámázás, majd a kitörésre, a menekülésre tett kísérletek.
Ugyan nem a zombi láz a film lényege, de azért annyit megtudunk, hogy egy gyors lefolyású betegségről van szó, ami düh hatására kezdi átalakítani a testet és a tudatot.
Ezért minden épkézláb szereplő nyugtatót szed és az eleinte szerencsétlen Kai némi jellemfejlődésen megy át, hiszen valamivel tökösebb gyerek lesz belőle. De nem annyival, hogy az már hihetetlen lenne!
A készítők szerencsére itt is mértékletesek voltak, igazából nem is hemzsegnek a röhejes elemek a filmben. Bár az, hogy a zombiknak árt a fényképező gép vakuja az kicsit megfeküdte a gyomrom…
Illetve a film vége, azzal a medve jelmezzel…
a legfinomabb kifejezés az, hogy bizarr.
A legdurvábbat meg a fantáziátokra bízom…

Emellett a szokásos hatásvadász zombi sablonoktól sem kímélték a nézőket. Például az áldozat, akinek nyakából kiharapnak egy mutatós darabot, hogy jól látszódjon az ömlő vér, is elég olcsó, unalmas húzás. A kamera gyakori rángatása sem tesz jót az összképnek, de a szokatlanul rövid játékidőt sikerült eredményesen kitölteni, megmutatva, hogy egy filmnek nem feltétlenül kell másfél órásnak lennie, ha ugyanazt be lehet mutatni egyetlen órácska alatt is. Ha kicsit szemetebb vagyok, akkor azt mondom, hogy a film nem túl jó, de legalább rövid.
Akadnak ugyan értékelhető apróságok, de azért ettől még igazán jó alkotás nem lesz belőle, bár azért az elviselhetőség határán mozog. Ami ennél a műfajnál kifejezetten pozitív, mi több nem is túl gyakori.

2

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről