Eljött végre a pillanat és megteszem az első bejegyzésem ezzel a komédia sorozattal kapcsolatban. Alapvetően mindig is kedveltem a vígjáték sorozatokat, mivel nem kellett követni, a nélkül is poénosak voltak. Meg azért a legtöbb komédiával nincs is baj. A Chuck Lorre és Bill Pardy készítő páros nagyot alkotott. Rég szórakoztam ilyen jót, ilyen jó poénokon.

Az első 17 epizód alapján…

E páros sziporkázó, zseniális humorérzékről tesz tanúbizonyságot minden egyes epizódban a 17 részes évad során. Ezért nem is véletlen, hogy a második évad már 23 epizódot tartalmazott.
A komikumot, a sajátos, tudományos és hétköznapi nyelvezet mellett, a karakterek egyénisége és kimunkáltsága adja. A Sheldon-t alakító Jim Parsons 2009-ben a legjobb egyéni alakításáért elnyerte a TCA-díjat, míg a maga a sorozat a legjobb komédiának járó trófeát zsebelte be.
Már rögtön a legelső epizódban megismerhetjük a fő szerepelőket, Sheldon-t, Leonard-öt (Johnny Galecki), Penny-t (Kaley Cuoco), Howard-ot (Simon Helberg) és Rajesh-t (Kunal Nayyar).

A lány Leonard és Sheldon szomszédságába költözik.  Leonard áthívja Penny-t ebédelni és innentől kezdve elszabadul a kocka pokol. Befut a négyes másik két tagja, Raj és Wolowitz is. Az egész évad során ennek az öt nem mindennapi embernek tekinthetünk be az életébe.
Mielőtt tovább folytatnám, egy kicsit részletesebben bemutatnám a főszereplőket.

Sheldon:
Ő egy elméleti fizikus, aki kis híján szociopata viselkedés mintákat produkál.
Tulajdonképpen felsőbbrendűnek tartja magát mindenki másnál, de e hozzáállás ellenére a karakter nem válik unszimpatikussá. Ő is eléggé befordult, elképesztően intelligens, de a mindennapi szociális konvenciókban abszolút járatlan, sőt mondhatni fogyatékos.
Tele van apróbb-nagyobb mániákkal, melyekkel megőrjíti a társait. Pl. az ülőhely kérdése, melyből remek poénokat hoznak ki és nem váltak unalmassá.

Leonard:
Ő talán a legkevésbé palánta hajlamú srác a négy közül. Eltekintve alacsonyságától, laktóz intoleranciájától egy rendes, ám elég félénk, tapasztalatlan férfi. De ő se sokkal különb! Gyakorlati fizikus, aki rögtön az első részben beleszeret Penny-be és nem is tesz le róla.

Penny:
A szép szomszéd lány, aki érkeztével felforgatja a szemben lakó srácok életét. A Cheese Cake Factory-ben dolgozik, mint pincérnő, de az álma az, hogy színésznő lehessen. Leonard-dal fokozatosan finomodik a kapcsolata, de persze mindegyikükre hatással van, s ők viszont.

Howard:
Ő a groteszk mozgású, fura kinézetű, ízlésficamos ruha-és övkollekcióval rendelkező zsidó mérnök, akit Sheldon folyton húz, mivel ő az egyetlen, akinek nincs doktorija. Az ő karaktere is páratlanul zseniális, számtalan remek poént produkál. Szexuálisan túlfűtött, de mindenképpen szélsőséges viselkedésmóddal rendelkezik, főként a nők terén. Ő is ráhajt Penny-re, de értelemszerűen nem indulhat eséllyel.

Rajesh:
Az indiai srác, akinek már az akcentusán jókat lehet mosolyogni, (eredeti nyelven ajánlom a sorozatot) csillagász. Egyszerűen képtelen nőkkel, vagy nők társaságában beszélni. Egyetlen dolog segít neki, ha alkoholt fogyaszt.
Szerintem felesleges hangsúlyoznom, hogy ez milyen poénok forrása…

A sorozat maga nehézkesen indul,
az első – mondjuk -  két rész egy kicsit bevezetőszerű. Ám aztán nincs kegyelem és nagyokat durrannak a poén petárdák. Ahogy egyre jobban megismerjük a szereplőket, a sorozat kiforrja magát. A visszatérő, életszerű - vagy pont ellentétesen - túlzó poénok határtalanul jó szórakozást nyújtanak arra az átlagosan 20-21 percre, amíg egy rész tart.
A srácok kapcsolata Penny-vel nem indul túl jól, de aztán fokozatosan összebarátkoznak és észrevétlenül megváltoztatják egymás életét.
A tudományos szakzsargon elég erőteljes, de már az is önmagában poén, hogy ha nem értjük miről is beszélnek. A helyzet, amit ez által teremtenek, az a komikus.
Elég, ha csak a Superman megmenti Loist- poénra gondolok, vagy ahogy a szarkazmust kezelik, esetleg Sheldon tamponvásárlási ötlete. Sorolhatnám, de sokára érnék a végére.
Az évad szépen halad, minden epizód határtalanul szórakoztató és nem mentesek az újdonságoktól.
Mindig egy picivel többet tudunk meg a szereplőkről, új karaktereket hoznak be (pl. Sheldon anyja, Penny volt barátja, Raj szülei, Sheldon ikertestvére, Leslie Winkle, stb.), feltárulnak részletek az életükből. Ez az élet pedig alapjába véve nem bonyolult, szokványos kockafejű, tudós bagázs.
A megszokások rabjai, képregény boltba járnak, ugyanott és ugyanazt eszik, játszanak (lásd. Halo-est, illetve paintball), sci-fi sorozatokat, filmeket néznek, továbbá tudományos kérdésekről vitáznak, Klingon nyelven játsszák a Scrabble-t és még annyi minden…

A 6. epizód mindenképpen említésre méltó, hiszen Penny Halloween bulit rendez, ahová a srácokat is elhívja. Sheldon Doppler-jelenségnek öltözik (:D), Leonard első lényeges lépése Penny felé és Raj is, szótlansága ellenére, jól jár. Apropó azt hiszem ő, nő jelenlétében az évad közepe tájékáig meg sem szólal…
De a poénok soraiba idézném még, azt amikor Sheldon berúg egy „ribancosabb Szűz Cuba Libre-től”, vagy amikor szintén a hórihorgas tudósunk lebetegszik és debütálhat a „Puha cica”-dal.
Továbbá amikor Sheldonnal szemben jelentkezik némi konkurencia, vagy Leonard születésnapja.
Illetve az időgépes rész, amiben már szembetűnő Leonard változása is. Az egy fordulópont.

A magyarul, Cool-on , Agymenők néven futó vígjáték egy szórakoztató, fiatalos, sajátos produkció. Kevés helyszín felhasználásával, annál jobb szövegkönyvvel, arcjátékkal és a helyzetkomikum remek kihasználásával dolgoztak. A színészeken azért még egyszer-egyszer észrevehető, hogy elmosolyogták magukat. De ez csak külön pikantéria…
A részeknek remek hangulata van, jó érzékkel építik fel az évadokat, és ha már itt tartunk a részeket is.
Én mindenkinek csak ajánlani tudom. Itt pedig következzen egy kis magyar nyelvű ízelítő.