Még jó előre kinéztem magamnak ezt a filmet. Felfigyeltem a szereposztásra – Denzel Washington és John Travolta együtt, egy filmben. Ehhez mérten egy kicsit mérsékelten fogadtam magát az alkotást. A történet nem új, remake, már legalább kétszer feldolgozták. Az eredeti, még Walter Matthau-val, 1974-ben készült, míg a legutóbbi próbálkozás 98’-as. Úgy látszik annyira örökzöld ez a téma, hogy elő kellett venni még egyszer. 

A vágány mellett kérem vigyázzanak!

A film alapvetően John Godey keze munkáját dicséri, hiszen ha ő nem írta volna meg a történetet, akkor ma nem láthattuk volna ezt a filmet sem. Sem a korábbi kettőt.
A főszereplő Washington, aki egy Walter Garber nevű férfit alakít. Ez a férfi a metró irányítóközpontjában melózik, mint forgalomirányító. Ám az is kiderül, hogy korábban nem mezei melós volt, hanem igazi nagyhal, csak történt valami. Ez a valami, a film során megtudhatjuk, egy „aprócska” korrupciós ügy. Egyébként mintha a jó öreg Denzel felszedett volna pár kilócskát…
Ezalatt a Travolta által megszemélyesített Ryder, társaival egyetemben elfoglalnak egy metrószerelvényt. Ez a Pelham 123.
Garber kiszúrja, hogy valami nincs rendben és hívogatni kezdi a vezetőt. De Ryder veszi fel és élénk beszélgetésbe kezdenek egy ultimátumról. Miszerint egyetlen órájuk van arra, hogy a váltságdíjat kifizessék, vagy elkezdik kivégezni a túszokat.
Mondhatjuk, hogy egy baromi nagy sablon, nem igaz? Igazunk is lenne, mert az.

Ryder és Garber beszélgetnek, amennyiben egy ilyen kiélezett, feszült szituációban lehetséges, össze is haverkodnak.
Ám idilli helyzetüket megzavarja a hivatalos túsztárgyaló (John Turturro) érkezése. Garbert haza küldi egyébként is szemétkedő főnöke, ám Ryder ideges lesz, amikor megtudja, hogy a férfit elküldték. Ki is végzi a metró vezetőjét. Természetesen visszahozzák Garbert és elkezdődik az emelkedett társalgás kettejük között. A téma nem más, mint a két főszereplő élete és személyisége.
Ettől lesz egy kicsit érdekes a film.
Na, meg külön érdekesség, hogy a film tulajdonképpen nem mozgalmas, a legtöbbször a karaktereknek csupán az arcát látjuk. Garbert/Washingtont is leginkább csak a kontroll panel mögött ülve mutatják meg. Meglátásom szerint csupán az arcjátékukkal el tudják adni ezt a filmet.
Eközben egy laptopon keresztül a média szemmel követi az eseményeket, mert egy kölyök még az eltérítés előtt video chatelt a barátnőjével.
Jót röhögtem, amikor a lány azért nyaggatta a srácot, hogy miért olyan rohadt nehéz kinyögnie, hogy szeretlek. :D
Az eszébe sem jutott, hogy fegyveresek nem tudnak a laptopról, és ha kiszúrják gondolkodás nélkül agyonlövik a barátját…
Jut eszembe, a filmben kivétel nélkül mindenkinek Vaio laptopja van!
New York polgármestere jóváhagyja Ryderék sajátos kérelmét a pénzt illetően, így elindul a pénzszállító konvoj. Hökkenten láttam, hogy New York-ban sem tartják be a KRESZ-t, mert úgy eldózerolják a civil autósok a megkülönböztető jelzéssel haladó konvoj tagjait, hogy öröm nézni.
Ott valószínűleg nem kell, vagy nem divat elsőbbséget adni a bütykös járműveknek.
Végül a pénz csak megérkezik és Travolta úgy dönt, hogy Garbernek kell azt levinnie a szerelvényhez.
Persze ez is okkal történik. Mint Ryderrel kapcsolatban minden.
Garber kivezeti Rydert és maroknyi csapatát, de amint tud megszökik tőlük, de végül nem a tyúkszaros életét menti, hanem Ryder után megy, hogy elkapja. Ez is annyira realisztikus…
A végét meg azt hiszem ki lehet találni.
Ez a film sem az a típus, amin szétizgulod magad. Az alakítások miatt meg lehet nézni, de azt is el kell ismerni, hogy maga a film szürke. Sok a duma, az üresjárat.  De Travoltáért egyszer mindenképp érdemes megnézni, nem semmi amit csinál, Denzel csak másodhegedűs lehet.