A minden nemében a lehető legtipikusabb karácsonyi film, melynek története keltheti fel jobban a nézők figyelmét, mely nekem úgy rémlik, hogy nem egyedülálló, de ötlet, az kétségkívül van benne.

A Télapó egész évben azért dolgozik, hogy egyetlen éjszaka alatt minden gyermek karácsony fája alatt ott legyen az ajándék. Nem mindenható és ő sem lesz már fiatalabb. A sok kéménymászás miatt már a dereka sem az igazi, elfáradt a sokévi munkában és már régóta nyugdíjba mehetett volna, de nem tud.
Ennek oka, hogy elsőszülött és egyetlen fia, Nick (Steve Guttenberg) még nem áll készen, hogy átvegye a staféta botot apjától. Minden rendben van vele, szívvel lélekkel végzi munkáját – olvassa a leveleket, ért a játékokhoz, stb. – egyedül az hibádzik, hogy nincsen felesége.
Feleség nélkül pedig a Mikulás mit sem ér, mint kiderül.
Szegény Nick eddig hiába kereste az „igazit” nem lelte sehol, de most apja utoljára járja körül a világot és következő alkalommal már Nick fogja hajtani a szánt és cipelni a puttonyt. Elküldik hát feleségkeresőbe egy előre elkészített listával, mely az alkalmas nőszemélyek címét tartalmazza.
Nick lelkiismeretesen fel is keresi őket, de egyik sem váltja be a hozzáfűzött reményeket, ám közben összefut Beth-szel, (Crystal Bernard) akivel azonnal egymásra találnak.
De Beth korántsem alkalmas a neki szánt szerepre, hiszen nem hisz a Mikulásban, az viszont elengedhetetlen. Nick tehát nekilát, hog „megtérítse” a Télapóból és a férfiakból is kiábrándult nőt.

Beth a reklámszakmában van és egy szerencsés véletlen folytán rátalál a természetes tehetséggel megáldott Nickre. Közös munkájuk, illetve a férfi gyermeki ártatlansága, sugárzó öröme, és ahogy a problémák megoldásához kezd, szépen lassan összehozza a két embert.
A vége persze más sem lehetne, mint nagybetűs Happy End, amit megelőz a kötelező negatív bonyodalom, de ez már csak a műfaj sajátossága, illetve a futószalag filmipar gyermekbetegsége, amiből nem képesek kigyógyulni. Persze, ha ezen egy kicsit felül tudunk emelkedni, akkor egész tűrhetőnek fogjuk látni ezt a mozit is. Ez már inkább a felnőtteket célozza, mint sem a gyerekeket, de Guttenberg játéka kissé túljátszott ugyan, de azért jól hozza figuráját, hihetővé téve ezáltal az esetlen és szerelmes jövendőbeli télapót.