Válasz a hozzászólásra

A Rítus (The Rite)

Már megint egy ördögűzős mozi sóhajthatnánk, és a sóhaj teljesen jogos lenne, hiszen ez a film sem hoz semmi újat. Azt hiszem az Ördögűző óta ebből a témából már nincs mit kihozni. Én az erőltetését sem igazán tudom felfogni, de nekem sem volt jobb dolgom, hát megnéztem.
Meg azért van itt egy Sir Anthony Hopkins is.


Aki sikítozni akar félelmében, rettegni akar (mert ilyen kívánalmakat is olvastam az ilyen mozikkal kapcsolatban) az ne ezt a produkciót válassza. Lehet rajta borzongani, de nem az a szemből arcba-ijesztős típus. Mondjuk én kifejezetten nem értem, miképpen lehetséges félni az ilyen filmek alatt (persze bizonyára vannak érzékenyebb lelkületűek), pláne idősebb fejjel.
Ám ezen túllépve, A rítus egy jól szerkesztett film, nem lesz felejthetetlen, de szórakoztató alkotás.
Ebben a témában már képtelenség újszerűt alkotni, vagy távol maradni a közhelyektől, apróságokban lehetséges az eltéréseket mérni, mint amilyen a színészi játék vagy bizonyos elemek.
Ezen az sem változtat, hogy az alkotás alapját egy valós riport kötet, Matt Baglio A rítus című írása szolgáltatta, mely objektíven kísérli bemutatni a modernkori ördögűzést.

„A Sátán él és aktívan jelen van a világban.”

Ez az idézet jól elülteti a nézőben a produkció hangulati, gondolati magját. Elvégre itt nem lesz se vérözön, se démonira torzult arcok (legalább is nem az eddig megszokottakhoz képest), se látványos démonkergetés, meg hasonlók. A sztori lényege az ördögűzésről való hitelesebb kép kialakítása és a hit fontosságának kihangsúlyozása. Bizony-bizony itt ismét egy ordenáré klisébe botlunk ugyan is a főszereplő egy hitében megingott férfi. De előre szaladtunk…

A felettébb flegma és közönyös főhős, Michael Kovak (Colin O’Donoghue), hogy meneküljön apja (Rutger Hauer) ravatalozójából, úgy dönt, teológia szakra jelentkezik az egyetemre és pap lesz.
Ennek egyébként csupán annyi értelme van, hogy kihangsúlyozzák mily mekkora manapság az ateisták száma és mennyire ritkaság számba megy, hogy valaki tiszteletesnek tanuljon.
Ám hitében megingatja egy baleset, kétségbe vonja Isten létezését, ám ekkor érkezik jóságos mentora, Matthew atya (Toby Jones) és Olaszországba küldi a kétkedő ifjút egy exorcista tanfolyamra, ahol a modernkori ördögűzésről tanul. Így kerül a Rómában élő és dolgozó veterán ördögűző, Lucas atya (Sir Anthony Hopkins) keze alá, aki sajátos stílusban, ám eredményesen műveli szokatlan hivatását.
Pl. felveszi a mobilját ördögűzés közben, meg hasonlók… :D

Michael az öreg exorcista szárnyai alatt számos furcsasággal szembesül, ám ő szinte végig szkeptikus marad. Gyakorlatilag, ha maga a Sátán hívta volna meg egy kávéra, még akkor is kételkedne a létezésében.
Michael és újdonsült mestere megszállt emberek kezelésébe kezdenek, ami jó eszköz arra, hogy elmondják: Az ördögűzés sosem igazán látványos, könnyen összetéveszthető mentális betegségekkel is, mivel a Sátán nem akar lelepleződni. Ez egyfelől ötletes, másfelől pedig logikus.
Michael egyre több furcsaságot lát, hall és érez, de egészen a végéig cinikusan szemléli a természetfeletti eseményeket.
Társául szegődik egy római újságírónő is (Alice Braga), akivel karöltve vívnak meg a Gonosszal.

A film fő tanulsága: „Az nem véd meg a gonosztól, hogy nem hiszel benne.”
Vagyis az egész lényege a hit fontossága.
A rítus egy jó film, bár közhelyekkel dolgozik, nem is igazán látványos, bár azért egy-két hatásos történést fellelhetünk benne.
Mégis egy hangulatos alkotás, amiben Hopkins ismét remek teljesítményt nyújt, bár érezhetően kölcsönzött legendás karakterétől, Hannibal Lectertől.
Az biztos, hogy nem fogja megbánni senki, aki ráveszi magát a megtekintésére, de a modernebb ördögűzés szemlélet mellett más újdonságot kár keresni benne.

6

Válasz

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről