Ha Rich Moore rendező nevét meghalljuk, valljuk, be nem jut eszünkbe semmi. Mostantól ez megváltozhat, mert a legújabb egész estés animációjával a rég elfeledett, de méltán népszerű retrójátékok világába kalauzol el minket, és nem is akárhogy! Az eddig csak tévésorozatokkal foglalatoskodó rendező debütáló munkája képes volt a nagyérdemű közönséget úgy elkápráztatni, hogy tulajdonképpen nem volt meglepetés az Oscar-díj jelölés sem.

Izgalmas, pörgős, meghökkentő. A hős, a megmentő, a gonoszok legfőbb ellensége. Az utóbbi években jobbnál jobb filmekben szerepelt a Golden Globe-díjas, valamint más, egyéb filmművészeti elismerésben, jelölésben részesülő Liam Neeson.

Egy nyugdíjas ex-betörő ajándékba kap egy gondviselő robotot, mellyel különös kapcsolatot alakít ki. Ennyi lenne a lényeg, és akkor nem teljesen fedném az igazat. Ám én erre figyeltem fel.
Nem kevés ez sem, de ennél azért tartalmasabb a mozi, már ami a drámai vonalat illeti, azonban a kidolgozottságán lehetett volna még dolgozni, mert az embernek olyan érzése van, hogy ez a másfél óra nem lett tisztességesen kitöltve.

Ez a film egy kényes műfajban próbált meg boldogulni. A ’dramedy’-k sajátos crossoverek a filmes világban. Két egymással ellentétes, ám mégis rokon műfaj kereszteződésekor jönnek létre.
A vígjátéki elemek és a drámai jellemvonások összepároztatása elég ritkán jár pozitív eredménnyel, mi több általában olyan filmek készülnek, amelyek fejcsóválásra késztetik a nézőket, mert nem értik mit akartak a készítők.
Ez van, ha a két műfaj elemeit rosszul vegyítik össze.
Én nem tudom, hogy ebben a filmben jó-e ez a vegyület, de az biztos, hogy majdnem nyert két Golden Globe-ot.