Végre egy egész jó epizód. Persze csupán Caprica mércével mérve. Nem mondom, hogy a sorozat legjobb epizódja, mert az elsőt nem űbereli, de jól szórakoztam. Mondhatni kicsit szakítva a hagyományokkal, az alkotok kevesebb szereplőt mozgattak meg, nem kapott mindenki lehetőséget. A sztori meglepő volt, nem is tudom, hogy mi lesz ebből az egészből.

Lássuk a részleteket...

Különös alkotás ez. Első ránézésre nem is tudtam, hová tenni. Másodikra már valamelyest közelebb került hozzám a film. Érezhető rajta a művészi szándék, és magával ragadó a hangulata, csak kicsit halvérű és sápadt lett. Mégis, azt kell mondjam, egy ilyen elcsépelt témakörben, mint amilyen a vámpírizmus, egy üdítő színfolt. Még ha ez a szín a szürke és a fekete keveréke is…

„A bánat? Egy nagy óceán.”

Aki szereti Ryan Reynoldsot, most nagyon fog örülni:

Erről fogok írni legközelebb!

Megkezdődött tehát az új évad, egy remek első résszel. De azért Daniel Knauf és társai nem hazudtolták meg magukat. A második epizód visszavesz az iramból. Ennek ellenére halad a story és előre mutat. Más lesz ez az évad, annyit már is elmondhatok.

A Banya szavával élve…

Mostanság meglehetősen elégedetlen voltam a felhozatallal, ezért is reménykedtem – a trailer alapján – egy jópofa, mókás epizód lehetőségében. Meg kell mondjam, a készítők mindent az elvárásaim szerint csináltak. Rég szórakoztam ilyen jól Seeker-en!
Ez hölgyeim és uraim, a tökéletes töltelék epizód.

Akkor nézzük is…

Ez a rész megint istentelenül jó volt. De mi több. Izgalmas és felfokozott hangulatú. Nagyon jól időzítették az epizódot. Az előző pár nyugisabb rész után egy ilyet bevágni. Le a kalappal.
Elöljáróban még annyit, hogy a cím nem az egyik szereplő nevére utal.

Folytatás itt...

Még mindig várat magára egy áttörés ezzel a sorozattal kapcsolatban. Nem is csodálom, hogy Amerikában a béka feneke alatt van a nézettség, mert ez sajnos kevés. Óhatatlanul is a BSG jut eszébe az embernek, ha Caprica-t néz. Lehet, hogy ez hiba, lehet, hogy nem. Az Atlantiszt is mindig a Csillagkapuval hasonlítottuk össze, mert annak ellenére, hogy mások a szereplők és másról szól, egy kalap alá tartoznak.

A Caprica pedig képtelen felnőni a BSG szintjéhez. Nagyon lassan bontakozik ki a cselekmény, túl sok a titkolózás és a hazugság. Engem különösen szokott zavarni, ha a szereplők nem őszinték egymáshoz, miközben mi nézők már rég tudunk mindent.

Na, de lássuk mi történt a negyedik részben...

Hűha, valami készül itt. Vagy talán meghallották imáimat a House készítői? Előrukkoltak a semmiből egy olyan résszel, amely teljes egészében szakított a hagyományokkal. Teljesen új szemléletmódot kaptunk, egy olyan epizód formájában, ami nem is House-ról szólt.

Persze ettől még nem lett jó a rész, de haladunk.

Tovább...