Elég nehéz úgy tartani magamat dolgokhoz, hogy közben készülődni kell a Karácsonyra (értsd: maradék ajándékok megvásárlása, sütés, lakás díszítés stb.) plusz mindennap adásba kerül egy új rész, így tőlem nem annyira meglepő módon megint sikerült elmaradni. DE! Az már tuti, hogy az újévi fogadalmamnak köze lesz ahhoz, hogy ne maradjak el folyton a megírni kívánt cikkeimmel. Gondoltam kicsit begyorsítok, hátha utolérem magam. Na nézzük milyen izgalmak történtek ebben a részben, a mi írónkkal.

Tulajdonképpen tekinthetjük egy antikarácsonyi köntösbe öltöztetett abszolút mértékben kedves karácsonyi történetnek. A főszereplő egy zöld, higiéniát mellőző, goromba lény, a Grincs. A Grincsről tudni kell, azon kívül, hogy az ajtaján nincs, kilincs... Juj de rossz... Azt hiszem cukormérgezést kaptam, bocsi). Szóval a Grincs utálja a Karácsonyt, sőt igazából mindent és mindenkit után, talán csak saját magát és a kutyáját nem. Kifalván viszont egyszerűen imádják a Karácsonyt. Lesz itt bonyodalom, vidámság, izgalom, és a végén nyilván happy end, hiszen egy családi (ráadásul Karácsonyi) filmről van szó.

Ez a szintén Hallmarkos (úgy tűnik nagyon értettek az ilyen filmekhez) produkció, egy teljesen tipikus karácsonyi, családi mozi, amivel tökéletesen el lehet tölteni egy másfél órácskát. Én régen láttam utoljára Steve Guttenberget, meg a történet is érdekesnek ígérkezett, szóval a megtekintés mellett döntöttem.
Végül is nem bántam meg.

Dickens regénye elnyűhetetlen mestermű, amit megszámlálhatatlan alkalommal dolgoztak fel. Mostanság, amikor már szinte mindenkinek herótja van a
remake-ekből, és egy ilyen újragondolással találkozik, megérti, hogy nem maga a remake gyártás a gond, hanem a tehetségtelenség, az ötlettelenség, amivel nekilátnak.
Karácsony ugyan már múlóban, de egy ilyen remek kis musicallel még talán megtarthatjuk a hangulatát.
Egy ilyen örökzöld történetet is el lehet rontani, de Arthur Allan Seidelman, aki nem mellesleg kétszeres Emmy-díjas, tapasztalt rendező kiváló munkát végzett.

Ha van olyan film, amit klasszikus karácsonyi filmnek nevezhetünk, akkor ez mindenképpen az. Részben azért, mert Karácsonykor játszódik, részben, mert minden Karácsonykor műsorra tűzi valamelyik csatorna. El sem hiszem, de egy közel 22 éves filmről beszélünk, ami a mai napig óriási népszerűségnek és ismertségnek örvend. Nem mellesleg Macaulay Culkin is ekkor írta be magát az egykor fényesen tündöklő, ma már igencsak lecsúszott, drogos, alkoholista színészek közé. Hihetetlen mi lett ebből a kis szöszke fiúból...

Az ilyen ünnepi moziktól az ember nem vár túl sokat. Boldogság, karácsonyfa legyen, esetleg Télapó, hóesés, melengető érzelmek, hasonlók áradjanak a képernyőkről. Egyrészt azért választottam ezt, mert gondoltam, ez is lesz olyan, mint a többi. Másrészt pedig, mert ez egy díjnyertes alkotás, persze ettől nem lesz jó valami. És igazából ez erre is remek példa, hiszen egy-két különlegességtől eltekintve nem túl élvezetes a megtekintése. Igazából bármilyen másik témába vágó alkotással jobban jár az ember ez idő tájt.

Karácsonyi ajándék gyanánt, mert szerencsére elkészültem vele, itt a sorozat folytatása: Letöltés.

Boldog, békés ünnepeket kíván a Sorozatportál legénysége!
Azért az ünneplés, evés, ivás, pihenés közben néha pislantsatok az oldalra is, hiszen karácsonyi filmek (és más egyéb mozik) kritikái fognak kikerülni a lapra.