Nagy valószínűséggel ez az utolsó bejegyzésem a Clive Barker hétvégével kapcsolatban. Szándékomban állt még egy film kritikájának feltöltése, de arra nem hiszem, hogy lesz időm.
De mindez nem számít, hiszen most ezzel a filmmel kell foglalkozzak!
A Dread a jelenlegi legfrissebb Barker mozi. Az író, Book of Blood című novellás kötetének, egy újabb novellája elevenedik meg a vásznon és képernyőkön. Érdekes story, csak valahogy nem túlságosan hatásos.

Lássuk csak…

Kétségem sincs afelől, hogy Barker sokkal jobban írta meg ezt a történetet, mint ahogy azt a filmen láthatjuk. Ezeket a témákat nagyon jól tudja ábrázolni és kezelni. Milyen témát?
A félelmet, az a rettegést, ami az emberek igazi, legbelsőbb mélyében kucorog. Ezt a témát szeretné feltárni két egyetemista is, akik összehaverkodnak, majd úgy döntenek, hogy belekezdenek ebbe a projektbe. Filmet készítenek az emberek legbelsőbb félelmeiről. Megkísérlik elkapni az Őrültet, a Bestiát önmagukban. Quaid (Shaun Evans) és Stephen (Jackson Rathbone) beveszik maguk mellé vágónak Cheryl-t. Hárman kezdik el a munkát, ami tulajdonképpen interjúk sorozatából áll. Jönnek is az emberek, és elmesélik mitől rettegnek, de csupa „hétköznapi” félelmet tárnak fel. Quaid számára ez azonban nem elég. A srác egyébként is elég fura alak.

Az ő motivációja az egész mozi mozgatórugója, hiszen a gyakori visszaemlékezésekből és álmokból megtudhatjuk, hogy Quaid gyermekkorát egy tragédia döntötte romba. Egy férfi lemészárolta a szüleit. Menekülni szeretne az emléktől és a filmkészítésben, mások félelmeinek megismerésében reméli a kivezető utat a saját rettegéséből.
Szegény Stephen-nek is meg van a maga félelme.
Neki a bátyja halt meg, ami nagy hatással volt rá.
Ahogy a történet halad, úgy veszíti el Quaid az önkontrollt, szeret egymásba Stephen és Cheryl, és komolyodik meg a rettegés kutatása. Végül maguk a készítők is a kamera elé ülnek és megtudhatjuk Cheryl miért vált vegetáriánussá.
A két srác is megnyílik egymásnak, az ő barátságuk őszinte és problémamentes egészen addig a pontig, amíg Quaid el nem kezd lecsúszni a lejtőn és csak a rettegéssel törődni.
A különös érdeklődésű, családja megölésének emlékével kínzott férfi mindent felad a kutatás érdekében és elkezdi a maga játékait.
Pedig ekkor már hivatalosan is vége a projektnek…

Elsőként a korábban meginterjúvolt srácot hívja el magához, aki gyerekkorában egy darabig megsüketült. Quaid ismét előidézi az állapotot, amitől a fiú retteg. Quaid módszerei egyébként elég durvák és határozottak a filmben. Az ábrázolásuk is elég nyers, Cheryl esetében gusztustalan is.
Ezek után Abby-t, a fél testén anyajegyet viselő lányt pécézi ki magának. Szegény lány egyébként is borzasztóan utálja magát és fél mások előtt megmutatkozni, erre a férfi kegyetlenül elbánik vele.
De talán a legbrutálisabb módszert Cheryl vizsgálatára tartogatta. A vega lányt az éhezéssel próbálja megtörni és rávenni, hogy felejtse el a félelmét és egyen végre húst.
Ezek a jelenetek elég durvák, Quaid a végletekig elmegy és ez jellemzően Barker-i húzás. A határok feszegetése mindig is a kedvelt témái közé tartozott.
Erre ékes példa a film.
Egyedül annyi baj van vele, hogy nem túl izgalmas, nem ragad annyira magával. Én a témát sem éreztem annyira hangsúlyosnak benne.
Mármint a félelmet, a rettegést, a kutatást utánuk.
Ennek ellenére azt mondom érdemes megnézni, de a Book of Blood jobb film.