Shane Acker rövidfilmjének feldolgozása, Tim Burton produceri segédletével, egy olyan egyedi poszt apokaliptikus jövőképet fest, mely elképesztően pesszimista, de a remény, a dolgok rendeződésének lehetősége végig meg van benne. Van rendes eleje és vége, még akkor is, ha történet epizódszerűnek látszik, talán rövidsége okán. Minden esetre érdekes témát feszeget, persze nem szembeötlően…

1..2..3..4..5..6...7..8..9..

A történet az előzmények rövidke elbeszélésével veszi kezdetét, mely közben tanúi lehetünk egy furcsa kis zsákvászon testű lény elkészítésének. Ez a kis figura egy egészen egyedi kreáció. Alapvetően egy bábu, meglepő ötvözete a textilnek, cérnának és fémnek.
Ez a bábu öntudatra ébred, ő a főszereplőnk 9. Szegény egyáltalán nem ért semmit, idegen számára a világ. Egyedül egy szokatlan jelekkel tarkított tárgyat talál, amit magához is vesz. Ekkor meglát valakit az utcán.
Ez pedig nem más, mint egy hozzá hasonló bábú. Csak az ő neve 2-es.
A város teljesen elpusztult, helyenként emberi holttestek hevernek, egészen újszerű ez a nézőpont.
A számozott babák nézőpontja. Aprócskák és más szemmel tekintenek a kiürült világra.
2-es segít 9-nek, hogy beszélni tudjon, ugyanis készítője, a professzor nem látta el hangképzésre alkalmas „szervvel”. És milyen érdekes, hogy az első szó, ami elhagyja a száját, egy rideg, elembertelenedett világban, a „barát”! Ez furcsa érzéseket ébresztett bennem.
A történetet tovább folytatva, megtámadja őket egy gonosz robot, A Bestia, mely erősen hajaz egy kutyára, és elrabolja 2-t. A jelekkel tarkított tárgyat is, melyről gyorsan megtudjuk, hogy nagyon fontos.
9 menedéket lel egy régi templomban, sőt találkozik néhány hozzá hasonló lénnyel.
A félszemű 5-sel, a nagydarab 8-sal, a furcsán viselkedő, rajzmániás 6-sal és a kompánia vezetőjével 1-sel.
1 folytatja az előzmények tárgyalását, elmeséli hogyan találtak egymásra, alakították ki kis közösségüket. Főszereplőnk kérdéseket tesz fel, de válaszokat nem kap a maradi és rettegő 1-től.
Ám 9-es nem hagyja magára 2-t és 5-ös segítségével útra kelnek a messzi gyárba, ahol társuk hollétét sejtik. Meglelik idősebb barátjukat, de a Bestia észreveszi őket. Ám egy új szereplő, 7-es, az egyetlen nő nemű bábú megmenti őket és végez a szörnyeteggel. Amikor már azt hinnénk, hogy minden rendben van, akkor aztán szomorú kanyart vet a film.
9 nem tudja elnyomni kíváncsiságát és a jelet beilleszti egy gépbe, ami nem más, mint az Anya Gép, a Gyártó, a Főgonosz. Ez a robot végez 2-sel.
Remekül megcsinálták, ahogy elszáll az élet a babából. Elernyed, kiürül, nem marad más belőle csak némi fém és szövet.
Menekülni kényszerülnek, és a válaszkeresésük a Könyvtárba vezeti őket, ahol két újabb szereplőt ismerhetünk meg. Az Ikreket, 3-t és 4-t, akik némák, ijedősek és hiperaktívak, de sok mindenről tudomásuk van. Lejátszanak egy szalagot, ami bemutatja mi vezetett a háborúhoz az emberek és a gépek között.
A kis csapat úgy dönt, visszatérnek a menedékbe, ahol 1-es és 9-es között tovább éleződik a helyzet.
A Gép pedig újraéleszti a Bestiát, de most szárnyas kreatúrát hoz létre belőle, ami megtámadja az apróságokat, akik menekülni kényszerülnek. Elpusztítják ismét a Bestiát, de nagy árat fizetnek érte, leég a menedékük is. Újat keresnek hát, ahol 6-os „A Forrással” azonosítja tárgyat, melyen a jelek láthatóak.
Ő az egyetlen, aki valamit is tud a dolgokról, csak csupán furán, érthetetlenül és homályosan fejezi ki magát.
A Gép viszont nem nyugszik, el akarja pusztítani a bábukat és 2-t felhasználva egy kígyószerű gyilkost küld rájuk, aki elfogja 8-t és 7-t. A kis csapat nem hagyja magára a társaikat, de 9 egyedül megy be a gyárba, a többieknek meghagyja, hogy rombolják szét, ha nem érne vissza.
A Gép végez 8-sal, de 7 megmenekül, és 9 segítségével kiszökik a gyárból, mialatt a többiek felrobbantják az egész kócerájt.
Ezt követően megpihennek, mint akik jól végezték a dolgukat. Elképesztően idilli képek következnek, egy ósdi lemezjátszón felteszik, az „Over The Rainbow-t” az Óz, az csodák csodájából. Megható és egyben kellemes jelenetsorok.
Ám a Gép még koránt sem ment tönkre, folytatódik az üldözés és ismét elvesztik két társukat.
9 visszatér „A Forráshoz”, ahol rájön kik is ők valójában, miért készültek, ki volt a professzor, hogyan menthetők meg a társaik.
Az egyáltalán nem vidám mese végére a csapat erősen megfogyatkozik, de a kesernyés zárás ellenére megában hordozza az újrakezdés örömét és lehetőségét.
Ez a mese nagyon szomorú, nyomott hangulata az elejétől a végéig tart. Ritkán kaphatjuk rajta magunkat, hogy elmosolyodunk a kissé sete-suta karakterek próbálkozásain.
Elképesztő, ahogy az emberi érzelmek, az emberség maga, milyen erőteljesen nyilvánul meg az alapvetően idegenszerű kivitelezéssel, kinézettel megáldott karaktereken.
Egytől egyig egyediek, össze nem téveszthetetlenek, kidolgozott jellemek, még ha annyira nem is erőltették a megismertetésüket. Egy kicsit felületesen mutatják be nekünk őket.
Ennek ellenére süt belőlük, hogy kinézetük ellenére, mindannyian igazi emberek. Még az igazán unszimpatikus alakok (1-es,8-as) is bír bizonyos becsülendő tulajdonságokkal.
Bátorság, önfeláldozás, óvatosság, hűség, a közösség iránti tisztelet és tenni akarás.   

A szinkronhangokhoz is kiváló neveket szereztek meg, még akkor is, ha nem a szövegekre élezték ki a filmet. (Elijah Wood=9, Jennifer Connelly=7, Crispin Glover=6, John C. Reilly=5, Martin Landau=2, Christopher Plummer=1)

A film nem hosszú, mindössze egy és negyed óra az egész, de sikerült megtölteni mondanivalóval.
Nem unalmas, nincs üres járta, mindig történik valami. Az akció jelenetek, mert ez is van ám benne, nem is kevés, ötlettel telik, nem a rombolás, az erő hangsúlyos benne, hanem ésszel győzedelmeskednek minden esetben.
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt káprázatosan szórakoztató mesét, amennyiben nem bánja, ha túltöltött szomorúsággal.