Az alább is látható kép alapján azt hihetnénk, egy aranyos vígjátékkal van dolgunk.
Ez nem így van, ugyan alkalmaztak humoros elemeket, de azokat is áthatja az egész filmre jellemző szomorkás hangulat. Ritka az ilyen jó mozi, ami ilyen érzékenységgel keverte a komédia és a tragédia elemeit.

Keserédes realitás pite…

A story önmagában nem egy szokatlan, extrém ötleten alapszik, akárkivel megeshet bármikor, már amennyiben nő és pincérkedik. Van egyszer Keri Russell, aki a filmben a Jenna nevű pincérnőt alakítja, meglehetősen érzékletesen. Láttam már másban is a kisasszonyt, könnyen lehet, hogy nem főszerepben, de nem tűnt fel, hogy tud színészkedni.
Ebben a moziban jó teljesítményt nyújt. Itt van e helyes kis pincérlány, aki Joe Pitézőjében szolgál fel nap, mint nap, majd haza megy férjéhez, (Jeremy Sisto) aki egyébként érzelmileg labilis, kissé zakkant benyomást kelt.
Jenna kiváló pitéket készít, az édesanyjától tanulta, hogy kell, és mindig fejben találja ki őket. Egyébként ezek remek részek a filmben, amikor Jenna fejébe kerülünk, és csak azt látjuk, hogy egy pitét készít. Ezért készülnek az olyan piték, hogy:

„Rossz kislány-pite”, „Utálom a férjem-pite”, „Nem akarom Earl gyerekét-pite”.
Gondolom ebből kiderül, hogy főszereplőnk terhes lesz a férjétől, amitől ő persze kiakad, mert csak horgonyt lát a gyermekben, ami továbbra is üres, unalmas, keserves életéhez köti.
Ekkor jön Nathan Fillion, vagyis Dr. Pomatter, akivel szépen lassan egymásba szeretnek.

Jenna vívódását kísérhetjük figyelemmel a film során.
Szereti-e a dokit, vagy sem, menekülne a férjétől, de mégsem tud…
A pitéző tulajdonosa, az Öreg Joe egy mókás figura, például az ő rendelésére gondoltam, amikor a vígjáték elemekre céloztam. Ám az ő karaktere mögött is egy dráma áll. Mint majdnem minden szereplő mögött. A film erénye az, hogy vígjáték mögé rejti a valódi, keserves sorsokat.
Még csak nem is rejtegeti olyan nagyon, de mégis a vicces részek könnyedebbé, emészthetőbbé teszik a mozit.
Mindenkinek bátran ajánlom, mert annak ellenére, hogy romantikus vígjátékként tartják számon, nem az! Van benne romantika, de nem nyálas, poénok is akadnak, de nem komikus, inkább drámai.