Az amerikaiak nagyon szeretik a sportfilmeket. Pláne, ha az valami régi hősies történet a futball múltjukból. Megtörtént esettel állunk szemben, most is.
Én azt hittem hangsúlyosabb lesz benne maga a játék, de ez a film valóban több, mint sport. Nem is a fociról szól valójában.

Tovább…

A filmben látható történet egyszer már megtörtént, még pedig 1970-ben. A Marshall Egyetem csapata éppen idegenben játszik, majd hazafelé tartva szörnyű katasztrófa történik. A gép lezuhan és minden utas életét veszti. A csapat, az edzői stáb, a szimpatizánsok, a szurkolók. Egyedül a másodedző éli túl, aki az utolsó pillanatban helyet cserélt az egyik kollegájával. E szerencsés férfi, Red Dawson, akit a Lost-ból ismert Matthew Fox alakít.
A tragédia nem csak az érintett családokat sújtja le, az egész városra hatással van, az iskolát is kényelmetlen helyzetbe hozza.
Az igazgató, Dedmon (David Strathairn) mindent elkövet, hogy valamelyes rendben tartsa az egyetem életét, de nincsen könnyű dolga. Figyelembe véve, hogy mennyi fájdalmat okozott a csapatuk, gyermekeik elvesztése, Dedmon úgy dönt, hogy nem lesz többé futball csapat. Erre azonban a  megmaradt négy játékos összecsődíti a diákokat és egy hatalmas megmozdulás keretében ráveszik az iskolavezetést, hogy minden eddiginél nagyobb szükség van most egy csapatra.

Ám csapat már nincsen, újat kell építeni, de ahhoz edző is kell, de senki nem hajlandó vállalni, egyetlen mestert kivéve, Jack Lengyelt (Matthew McConaughey). Lengyel elég fura alak, egyáltalán nem az a típusú fociedző, akiket eddig láthattunk a vásznon. Nem az ordítós, kemény szakember, hanem egy simulékonyabb, finomabb ember. Elkezdi összeszedni az edzői stábot, majd a csapatot is nehezen, de összekaparja. Ám még így sincsenek elegendően. Senki nem akar náluk játszani, hát elérik, hogy elsőévesek is pályára léphessenek. Ez azért volt érdekes, mert eddig ezt nem engedélyezték.
Itt íródik a futball történelem.
Megkezdődik az idény, kikapnak, majd nyernek, összevesznek egymással, előkerül a múlt, de Lengyel elkezdi összekapni a csapatot és új irányt mutat, ami nem hátrafelé, hanem előre vezet. Alapjaiban véve erről szól az egész film, hogy ki miként tudja feldolgozni a tragédiát.
A foci elég mellékes benne, nem azon van a hangsúly, hanem azon, hogy mit jelent ez a sport, egy csapat , egy település számára.
Nem csak a szülőknek, hanem minden lakosnak.

Ez a film egy kicsit segít jobban megérteni ezt a fajta elmélyült sportkultúrát.
Meg van egy mellékes szál is, ami megjegyzem teljesen felesleges, ez az egykori irányító barátnőjének (Kate Mara) életébe enged bepillantást. Az ő szerepe még annyival bővül, hogy ő a narrátor. A film a szokásos módon zárul. Elmesélik, hogy mi történt azután a főbb szereplőkkel, majd elkezdik a Marshall Egyetem  sportéletének vázolását. Nem túlságosan izgalmas, nem is az a típus, aminek izgalmasnak kell lennie. Egy ilyen filmnek meg kellene érintenie, de engem valahogy nem sikerült. Nem hatódtam meg annak ellenére sem, hogy megvolt a moziban minden, ami ehhez kellene. Katartikus zenével támogatott jelenetek, drámai helyzetek, archív felvételek, fotók, csak mindez nem túl erélyes színészi játékkal párosult.
Egyedül McConaughey emelkedik ki a karakterek közül, de az ő esetében erősen vívódok, hogy ezt a játékot nevezhetem- e jónak, vagy sem. Hajlok rá, de valahogy mégis mintha ripacskodna…
Emellett minden megvan az alkotásban, ami egy ilyen tipikus sporttal kapcsolatos megtörtént esetet feldolgozó filmben lenni kell. Talán ez a túlzott tipikusság, ami miatt elég közepesre sikerült.