A főszál eseményei egy tapodtat sem haladtak előre. Ezzel nem is lenne baj, ha nem lenne ilyen közel a szezon vége.

Ismét Balthazar barátunk húzott egy olyat, amitől az egész világ a feje tetejére állt. A nem túl szimpatikus angyal visszament az időben és megmentette a Titanicot. Mondanom se kell, hogy ez az „apróság” mennyire rányomta a bélyegét a jelenre. Pár dolog megváltozott. Voltak fontosabb és elhanyagolhatóbb változások. A legszembetűnőbb, hogy Ellen és Jo nem haltak meg, sőt az anyuka Bobby feleségeként élte mindennapjait.

Pozitívum, hogy rég halott szereplőt tudtak ilyen módon visszahozni egy rövid időre.

Az öröm nem tartott sokáig, mert a Végzet úgy döntött, hogy kivégzi a túlélők leszármazottjait, hogy korrigálja az angyal által elkövetett változást. Sam és Dean ekkor kezdtek nyomozgati, ráadásul elég hamar ők is a Végzet céltáblájává váltak.

Kétségkívül a legjobb jeleneteket az az óvatosság produkálta, amikor a testvérek azt hitték, hogy bármelyik pillanatban lecsaphat rájuk a Végzet és úgy mentek az utcán, mintha bármelyik pillanatban baleset érhetné őket. Ezek a képsorok kellően mókásak voltak.

A drámaibb jeleneteket Bobby oldaláról kaptuk, aki nagyon nem szerette volna, ha visszaáll a régi rend és mégis elsüllyed a Titanic, mert akkor Ellennek lőttek, ő pedig egyedül marad a vodkás üvegjével.

Castiel hathatós szerepvállalásának következtében mégis minden visszaállt a régi kerékvágásba, attól eltekintve, hogy Sam és Dean mindenre emlékeztek.

Összességében egy közepes epizódot kaptunk. Sokkal ütősebb és összeszedettebb folytatásra számítottam. Az egy hónapos szünet után illett volna kiszolgálni a rajongókat egy átgondoltabb történettel.