vígjáték

Tükröm, tükröm (Mirror, Mirror)

5

Az idén két Hófehérke adaptációval futhattak össze az óvatlan moziba járók.
Az egyik ez, a másik a Hófehér és a Vadász.
Hollywood ötlettelenségének ékes bizonyítékai e filmek, a sok feldolgozás, reboot, remake, stb. Őszintén megmondom engem teljesen hidegen hagyott mindkét Hófehérke mozi.Mindössze azért szántam rá magam a megnézésükre, mert gondoltam kirakom őket dupla kritikaként.
A Tükröm, tükröm a nem túl sokat rendező Tarsem Singh 2012 projektje.
Rá nem jellemző a kapkodás, de a tavalyi Halhatatlanok után ilyen rövid idővel, új filmmel előrukkolni meglepő. Legalább is tőle.
Ennek köszönhető, hogy olyan kis felületes, butácska mozi lett belőle.

A némafilmes (The artist)

9

Még egy Oscar-jelölt alkotás következik, mégpedig az Oscar-gála legnagyobb sikere. Az öt díjjal kitüntetett filmet Michel Hazanavicius rendezte, aki ezzel, az ismeretlenségből a rivadafénybe lépett. Alkotása merész - a mozikban nem is kedvelték - hiszen a látvány és a green box-érában nyúlt egy rég letűnt módszerhez. A szokatlan ábrázolásmód üdítően hat, de szerencsére a két főszereplő is nagyon villog. A mozi kihagyhatatlan!


Amerikai Pite: A Találkozó (American Reunion)

5

A jól ismert szereplők visszatértek, ezúttal egy osztálytalálkozó kedvéért hozták őket össze. A Kalandférgek készítői egy tűrhető folytatást készítettek, ami ugyan kicsit felnőttesebb, de megőrízte a Pite-humor sajátosságait.
Nyilván nem nevezhetjük az év vígjátékának, de egynek még éppen jó.

Rabul ejtő Szerelem (Serious Moonlight)

7

Az IMDB 5.3-as értékelése jócskán csalóka, hiszen ez a film sokkal több egy közepes, hétköznapi alkotásnál. Cheryl Hines a jellegzetes arcú, ám nem túl ismert színésznő első rendezése, amit Adrienne Shelly színész-forgatókönyvíró-rendező szkriptjéből készített. A 2006-ban megboldogult Shelly írta és rendezte egyébként a Pincérlány című filmet is, ami szintén jó a maga nemében.
Ám Hines is remek munkát végzett, ami igazából kis túlzással annyi volt, hogy hagyta a két főszereplőt dolgozni.

Éjsötét Árnyék (Dark Shadows)

3

Hányszor, de hányszor megállapítottam már, hogy nem szabad várni a filmeket. Úgyis szinte mind csalódást fog okozni. Megbízható rendezőből is egyre kevesebb van. Én Burtonben még bíztam, a kedvenceim egyikeként azt reméltem, hogy egy ilyen alap sztoriból olyan mozit rittyent össze, hogy magunk alá piszkítunk.
Nem így lett, bár a piszkítás stimmel.
Tim Burton ezzel el…ta a pályafutását. A produkció sokkolóan gyenge, felfoghatatlan, hogy adhat ki valaki ilyesmit a kezei közül, pláne egy ekkora név.


30 Perc Vagy Annyi Se (30 Minutes Or Less)

7

Ruben Fleischer újabb vígjátékkal jelentkezett a kiváló Zombieland után.
És meg kell hagyni, hogy ez talán nem volt olyan fergeteges, de azért megállta a helyét. Tekintve, hogy az utóbbi időben szánalmasan kevés élvezhető vígjátékkal találkozik az ember, egy-egy ilyen alkotás üdítően hat.


Ördögi Út A Boldogsághoz (Shortcut To Happiness)

5

Ez a 2004-es mozi a feldolgozás feldolgozása, annak újragondolásának a remake-je. Alapvetően Faust történetének megismétlése a modernkorba helyezve az eseményeket. Tulajdonképpen egy színdarab és egy novella adta az alapot, hogy Alec Baldwin megrendezhesse élete eddigi egyetlen filmjét.
Ennél fogva nem beszélhetünk túlságosan eredeti alkotásról, elvan vele az ember, de könnyedén feledhető. Persze azért rendelkezik értékelhető részletekkel…


Henry Bűne (Henry’s Crime)

5

Reeves az utóbbi időben nem forgatta agyon magát, meg is lepődtem, amikor belefutottam ebbe a filmbe tavaly. Hazánkban csak idén kerül a mozikba, bár nem egy mozifilm típus, inkább az az otthonnézős fajta. Annak ellenére, hogy a produkció igazán remek. Inkább visszafogottságával éri el, hogy megkedveljék, illetve az alakításokkal, finom humorával és a nem hivalkodó és természetes, nem nyálas szerelmi szállal.

Rossz Tanár (Bad Teacher)

4

Arra számítottam, hogy egy jó kis vígjátékot fogok látni egy bunkó tanárnővel a főszerepben. A bunkó tanárnő stimmel is, ezzel nincs gond, Cameron Diaznak jól áll a szerep. Ellenben maga a film rém gyenge, szánalmasan gyenge.
Kevés jó poén, unszimpatikus karakterek, – bár részben erre épül a mozi – továbbá egy érdektelenné felépített történet.

Idegen Arcok (Attack The Block)

4

Jó korán, még tavaly év elején kinéztem magamnak ezt a filmet. Nick Frost és a téma már önmagában garancia volt számomra egy szórakoztató, parádés paródiához földönkívüli invázió témakörben. Joe Cornish – aki főleg írással foglalkozik – most a direktori székbe ült és összehozott egy hátborzongatóan gyenge mozit. Időnként felvillant valami poénos apróságot, az alaphelyzet bizarrságán kívül – mely nem tart ki sokáig – nem dicsekedhet azzal, hogy sok fantázia lenne benne.