vígjáték

Rontó Ralph

9

Ha Rich Moore rendező nevét meghalljuk, valljuk, be nem jut eszünkbe semmi. Mostantól ez megváltozhat, mert a legújabb egész estés animációjával a rég elfeledett, de méltán népszerű retrójátékok világába kalauzol el minket, és nem is akárhogy! Az eddig csak tévésorozatokkal foglalatoskodó rendező debütáló munkája képes volt a nagyérdemű közönséget úgy elkápráztatni, hogy tulajdonképpen nem volt meglepetés az Oscar-díj jelölés sem.



Fifti-fifti (50/50)

5

Ez a film egy kényes műfajban próbált meg boldogulni. A ’dramedy’-k sajátos crossoverek a filmes világban. Két egymással ellentétes, ám mégis rokon műfaj kereszteződésekor jönnek létre.
A vígjátéki elemek és a drámai jellemvonások összepároztatása elég ritkán jár pozitív eredménnyel, mi több általában olyan filmek készülnek, amelyek fejcsóválásra késztetik a nézőket, mert nem értik mit akartak a készítők.
Ez van, ha a két műfaj elemeit rosszul vegyítik össze.

Én nem tudom, hogy ebben a filmben jó-e ez a vegyület, de az biztos, hogy majdnem nyert két Golden Globe-ot.

A hét pszichopata és a Si-cu (Seven Psychopaths)

7

A los angeles-i, Hollywood-ban élő Marty, egy olyan forgatókönyvön dolgozik, amely nem megint a már megszokott tipikus, illetve snassz klisékkel teli amerikai stílust, és elemeit akarja képviseli, hanem megpróbál lövöldözéses, és unalmas eseményektől mentes, békét szimbolizáló művet alkotni. A sztori alapja így az érdekesség végett nem lehet más, csakis kizárólag a hét pszichopata kissé elgondolkodtató története.

Napos oldal (Silver Linings Playbook)

8

Az élet negatívumai, a szerelmi csalódás néha a padlóra küld. Ha mindent elveszítesz, küzdeni kell, és talpra kell állni még akkor is, ha már az elméd sem tiszta.

Szökőhév (Leap Year)

6

Eredetileg a tavalyi Valentin napra terveztem ezt a kritikát, de közbe jött egy-két apróság, ami miatt nem tudtam kitenni. Az egyik, hogy nem írtam meg időben, a másik pedig pont ebből következik: Nem volt időm.
De most eljutottam idáig, szóval nyugodt lélekkel prezentálhatok egy egészen tűrhető romantikus vígjátékot. Jó pár éve ömlesztik a nyakunkba a rosszabbnál rosszabb – pár kivételtől eltekintve – szerelem-mozikat. Ilyenkor üdítően hat egy ilyen alkotás, ami ugyan követi a trendeket, de mégis fellelhető benne némi frissesség. Nem mondanám eredetinek, de olyan jó kis közepes, nem akarja az ember letépni a skalpját a számtalan hülyeségtől. Jópofa, a helyszínválasztás kiváló, a főszereplő páros szimpatikus, jól mutatnak egymás mellett.
Nem hinném, hogy ennél többet várhatnánk a műfajtól.

A Maflás (Here Comes the Boom)

5

Ritkán tudom rávenni magam, hogy vígjátékot nézzek. Ennek okát már többször is kifejtettem.Nagyon kevés jól sikerült alkotás kerül ki mostanában a műfajban. Néha-néha bele lehet szaladni egy két jobb darabba, de egy igazán jó komédia, ritka, mint a fehér holló.
Ez sem a fehér holló-kategória az biztos, de egy a jobban sikerült alkotások közül.

A Guardista (The Guard)

6

John Michael McDonagh a bátyja útján járva (Martin McDonagh, az Erőszakik rendezője) megint az ír vidékre kalauzolja el a nézőket és igazából a stílusát is jól másolja le. A film „nagyon ír”, de a cím borzalmas. A forgalmazó kreatívjait el kellene zavarni egy ilyen után. Ennél bármi jobb cím lett volna.
Annyi azonban biztos, hogy A Guardista furcsa film, nem fog mindenkinek tetszeni, szokatlan a stílusa, ami nekem sem nyerte el a tetszésem.

Karácsonyi Csoda (Christmas in Wonderland)

4

Eljött az ünnepi időszak és ez általában a Sorozatportál tartalmaiban is meg szokott mutatkozni. Idei első témába vágó kritikánk az alábbi filmről készült. Részben azért, hogy megemlékezzünk a nem rég elhunyt Patrick Swayze-ről, kinek ez volt utolsó szerepei egyike. Másrészt pedig, mert ez egy karácsonyi film, annak minden jellemzőjével.
A szívmelengető tulajdonságaival és bugyutaságával egyetemben.


21 Jump Street – A Kopasz Osztag

6

Fogj két idétlen, frissen végzett, fiatal rendőrt és küldd vissza őket az iskolapadba, hogy beépüljenek egy középiskolában virágzó drogüzletbe!
Röviden ennyi a film lényege, de mindez talán év legjobban sikerült vígjátékát takarja. A 87-ben indult Tv sorozat hollywoodi bemutatkozása egy korántsem sablonmentes, de szórakoztató alkotás lett, amiben azért szép számmal akadnak poénok is.

Halálos Hétvége (Dead & Breakfast)

3

Zajlik tovább a Horror hétvége, de most egy könnyedebb alkotással készültem.
Az alábbi film egy jócskán B-kategóriás alkotás, ami csak tovább nyúzza a bőrt a még mindig örökzöld zombikról. Tökéletesen sablonkövető, igazából nem is jó, de a gyakori butaságok miatt meglepően szórakoztató lehet.
Mindazonáltal igen szánalmas…