A filmet már az év elején kikiáltották az év horrorjának, de legalább is jónak nevezték. Az ilyesmire azért felkapja az ember a fejét, hiszen ritkán futhatunk bele jól sikerült alkotásokba e műfajon belül.
Eredetiséget ebben se nagyon keresünk, hiszen ez is egy a sok kísértet história közül, de valahogy mégis működőképes.
Pedig hát, a rendezője nem az elit tagja és első filmjével nálam már befuccsolt.
Eddig olyan filmek kritikáit hoztam, amiket negatívan ítéltem meg.
Most ezen változtatunk, hogy legyen egy pozitívum is a Horror Hétvégén.

Costner nevére még a mai napig is felkapom a fejem, annak ellenére, hogy már koránt sem régi önmagát idézi. A legutóbbi két filmjében, amiben láttam
– a Mr. Brooks és ez - szinte tökéletesen azonos figurát alakított.
A szerepek különböztek ugyan, de Costner nem erőltette meg magát.
Connolly egy remek képességű író – csak ajánlani tudom – érdekelt is, hogy vajon mit hozott össze. Mivel már az író és a színész nevénél elakadtam.
Nem is néztem meg miről szól a film. Kezdődjék hát, a hosszú, Horror Hétvége!

Azt hiszem, voltunk egy páran, akik alig várták a film mozikba kerülését.
Az első rész életem egyik legjobb akció filmje volt, és az utóbbi idő egyik legjobb produkciója is egyben. Ennek ellenére eléggé szkeptikus voltam a folytatást tekintve, mivel az utóbbi időben már Besson sem úgy ír, de a rendezőt is lecserélték Olivier Megatonra, aki nem egy géniusz.
Azért a második rész nem lett rossz, sőt kifejezetten igényes, nem csak akció filmként. De ha az első rész, egy felnőtt férfi lenne, akkor a folytatás csupán egy éretlen siheder.

Egyáltalán nem büszkén mutatom be azt a filmet, ami végleg elvágta nálam Nicolas Cage-et. Temetni csak A Bosszú jogán után kezdtem, mert előbb láttam ezt, mint azt, de ez egy f.s. Csak vessünk egy pillantást erre a mozi plakátra: Az öreg Cage egyszerűen vérciki rajta.
Akárcsak az egész mozi. Erre már nincs mentség.