Hát, ez a film, emberek! Nem tudom, hányadán állok vele, mert vannak részletek, amik egy jó film jellemzői, de valahogy az egész mégsem állt össze.
Joe Carnahan rendezői alapkoncepciója jó kiindulópont volt, de aztán elaprózódott a film. Aki valami intenzív túlélődrámát vár, akciókkal megspékelve, hogy napjaink egyik legjobb akciósztárja, Liam Neeson halomra öli a farkasokat, azt ki kell ábrándítsam.
Ez a film, bár a túlélésről szól, egyáltalán nem az a pergően izgalmas darab.

Eljött az ünnepi időszak és ez általában a Sorozatportál tartalmaiban is meg szokott mutatkozni. Idei első témába vágó kritikánk az alábbi filmről készült. Részben azért, hogy megemlékezzünk a nem rég elhunyt Patrick Swayze-ről, kinek ez volt utolsó szerepei egyike. Másrészt pedig, mert ez egy karácsonyi film, annak minden jellemzőjével.
A szívmelengető tulajdonságaival és bugyutaságával egyetemben.

A válogatós Cannes-i népek ezzel a filmmel kapcsolatban mondták azt tavaly, hogy rendezője Nicolas Winding Refn a legjobb.
A Legjobb rendező díjával kitüntetett Refn valóban maradandót alkotott.
Én egy kicsit félve ültem le megnézni: Egyrészt a nagy hype miatt, másrészt meg a dán rendező korábbi munkája miatt, ami a Valhalla Rising névre hallgat.
De az előzetes igen is nagyon érdekfeszítő lett és egy különös történettel kecsegtetett; sőt Ryan Gosling miatt már ott tartunk, hogy kötelező a megtekintés. És bár a film maga egészen különleges, mondhatni lassú, stílusát tekintve furcsa, mégis páratlan élményt nyújt. Egy igazán remek film, ami érthetetlen módon csupán a Legjobb hangvágásért indult harcba az Oscar-gálán.

Bruce Willis és 50 Cent egy filmben? Persze, hogy felkapja a fejét az ilyesmire az ember. Nem a rapper volt az első és nem is ő lesz az utolsó, aki azt képzeli, hogy ha sikeres a zeneiparban, akkor majd a filmipar is jól fog állni neki.
Ez ennyire nem egyszerű és ez csodálatosan kiderül ebből a filmből is.
Egy hamisítatlan, koppintásokból felépülő, B-kategóriás mozi.