Eddig azt hittem nincs olyan film, amit semmilyen korú, nemű embernek nem ajánlok! De rájöttem, hogy van. Pedig nekem viszonylag nagy a tűréshatárom, ha filmekről van szó. De ez tényleg rossz! Talán nem is ez a megfelelő szó, inkább borzalmas, nézhetetlen! Végigkínlódtam a hetven percet, de már nagyon vártam, hogy vége legyen… A Garfield filmek és a Garfield és a valós világ tetszett. Nem mondom, hogy nagyon jó filmek, de nézhetőek. Na ez nem igaz a Garfield és a Zűrkommandóra! A történet értelmetlen, viccek, poénok nincsenek benne. Borzalmas!

Tovább

Ha már elkezdtem itt sárkányozni, akkor kerüljön sor a másik sárkányos rajzfilmre is. Szintén az idei filmtermést gyarapítja a Dreamworks újabb műve, melyben egy kisfiú és egy sárkány barátságát kísérhetjük figyelemmel.
A Jópofa – faktor, ami az ilyen filmek legfontosabb eleme, itt lényegesen magasabb, mint a Sárkányvadászok esetében.

Így neveld a sárkányodat! :D

Ez a film nem könnyed darab, a témája elég komoly, bár helyenként némi poénnal oldanak a feszültségen. Marjane Satrapi azonos című, felnőtteknek szóló képregényének filmadaptációjáról van szó, mely egyszerű rajztechnikával tár elénk egy szomorú és hányatatott sorsot.
Életrajzi ihletésű animációs rajzfilm, mely betekintést enged a forradalom előtti (és utáni) Irán életébe.

Teherán, 1978.

Egy rendkívül szórakoztató és tanulságos filmmel szeretnék kedveskedni az ünnep alkalmából. Megható történet egy kisfiúról, aki elkezdett kételkedni a Mikulásban, és ezáltal az egész karácsonyban.

Az egész történet lényegében a hit kereséséről és későbbi megtalálásáról szól. Fontos, hogy mindezt megfelelő körítéssel, amely révén nem válik unalmassá a film.

A hit szimbóluma egy piciny csengő, amely csak a mozi fele környékén testesül meg. Odáig az utazás közel sem felhőtlen menetébe nyerhetünk betekintést.

Szóval főhősünk kételkedik az ünnepben, ezért eljön érte a Polar Express. Egy 30-as éveket idéző pompás szerelvényt képzeljünk el, amely egyenesen az Északi-sarkra viszi utasait. A felszállás nem kötelező. Épp itt van a kutya elásva. Mivel mindenki számára ez a legnehezebb döntés. Menni vagy maradni. Hinni vagy nem hinni.

A kisfiú is nehezen szánja rá magát, hogy a messzi tájra ellátogasson a zakatoló gőzgép segítségével, ám végül rá kell döbbennie, hogy életre szóló élménnyel gazdagodott.

A film fele az utazásról szól, amely éppolyan kalandos, mint azt várná az ember. A főszereplők szépen lassan megismerkednek egymással, mi is jobban a szívükbe láthatunk. Gyereket szállít a vonat, persze akadnak jó sokan és mindegyik különbözik a másiktól.

Később elérkezünk a célállomásra, ahol nagy tömegek várják a Mikulás felbukkanását. A hagyomány szerint a télapó kiválaszt egy gyereket a vonat utasai közül, aki elsőként kapja meg az ajándékot. Főhősünk még ekkor sem hisz. Ezt úgy ábrázolják, hogy másik két újdonsült barátja hallja a száncsengő lágy hangját, ő azonban semmit sem hall.

Később aztán visszatér a hite, a csengő szólni kezd és a kedves piros ruhás öregúr őt választja ki. Az ajándék pedig a csengő lesz, amit útközben sikeresen elhagy, de végül vissza kerül hozzá.

A hazatérés már nem eposzba illő, de nem is lényeges. A vége megható és tanulságos. A hit, a karácsony, az ünnep, ezek mind mind fontos elemei a filmnek. Ha jobban belegondol az ember a mondanivalóba, akkor csodák tárulhatnak a szeme elé.

Tom Hanks színészileg is oda teszi magát, sok karakternek ő a megtestesítője. Jó választás volt.

Összességében egy aranyos karácsonyi film, amely képes megmutatni vagy éppen visszaadni az ünnep valódi mivoltát.