Elérkezett hát az idő, hogy írjak a True Blood második évadáról, ami az Élőhalottak Dallasban címet kapta és már javában megy az HBO csatornán. Nagyon vártam, hogy sikerüljön megkapintani a 12 részt, csak két hetembe került. Az évad első részét meglepő módon egy közepesre ítélem, mert kevés volt benne az izgalom. Vártam, hogy esetleg valami újítást eszközölnek.

Folytatás...

Talán ez volt a sorozat legérdekesebb része.

Kicsit most minden más volt. Nem foglalkoztunk a fő szállal, legalábbis nem közvetlenül. Mégis rengeteg új dolgot tudhattunk meg a faluról, az életről és arról, hogy mennek arrafelé a dolgok.

Részletekért kattints ide...

A második rész is hozta a kötelezőt. Mutattak újat, nem hagyták csillapodni a derék tévénéző szomjúságát a titok megfejtése iránt.

Haladtunk tovább a történetben mindkét idősíkon. A látszólagos jelenben Hatos újbóli beilleszkedését követhettük nyomon, a visszaemlékezésben pedig érdekes dolgokat tudhattunk meg arról az estéről.

Tovább...

Az egyik kedvenc filmemet hoztam ma nektek. Ez az 1976-os filmlegenda a Hálózat, melynek a forgatókönyvét Paddy Chayefsky írta, míg a rendező a kiváló Sidney Lumet volt. Számtalan díjjal jutalmazták az évek során, négy Oscar többek között, és a tagja a 100 legjobb amerikai filmnek is. Amennyiben ez nem hangozna eléggé meggyőzően, hagy mondjam még el:
Tényleg baromi jó film! :D

„I want you get mad!”

Sok olyan filmet ismerünk, amely az élet és halál kérdését feszegeti. Akadnak olyanok is, amelyek az elmúlás gondolatát összekapcsolják a visszatérés ostoba lehetőségével.

A Születés című 2004-es alkotás is ebben a cipőben jár. Az alapötlet nem hétköznapi. A színészek nevei jól csengőek, maga a film viszont nehezen sorolható a jó kategóriába, mivel azon kívül, hogy semmi mondanivalót sem közöl, felszínes és unalmas.

Folytatom...

Még jó előre kinéztem magamnak ezt a filmet. Felfigyeltem a szereposztásra – Denzel Washington és John Travolta együtt, egy filmben. Ehhez mérten egy kicsit mérsékelten fogadtam magát az alkotást. A történet nem új, remake, már legalább kétszer feldolgozták. Az eredeti, még Walter Matthau-val, 1974-ben készült, míg a legutóbbi próbálkozás 98’-as. Úgy látszik annyira örökzöld ez a téma, hogy elő kellett venni még egyszer. 

A vágány mellett kérem vigyázzanak!

Csütörtökön, tehát megint Carnivále az SP-n. A rejtély tovább gyűrűzik, senki ne várja, hogy majd a harmadik rész felfed előtte bármit is. Nem.
A sorozat innentől kezdve kissé lassabbra veszi a témakifejtést. Inkább a szereplők jellemábrázolására helyezi a hangsúlyt. De azért egy-két érdekes esemény megzavarja az idillt!

„Kelj fel és járj!”

Mindig is tudtam, hogy John Noble kiváló színész, ezt ebben az epizódban remekül meg is mutatta. Talán túlságosan kedvelem a sorozatot ahhoz, hogy objektív véleményt tudjak alkotni, de én nagyon meghatónak éreztem az egyes jeleneteket.

A probléma csak az, hogy a körítés elég gyenguskára sikerült. Érdekes módon nem a történet volt a középpontban, hanem a közben kialakuló emberi tényező.

Dr. Walter Bishop körül forgott minden, az ő lelkét ápolgathattuk, amitől talán jobb ember lett, de kétségtelenül mindenki tanult valamit.

Részletek itt...