Szép, megható és hatásos lett a sorozat vége, olyan befejezéssel, amely láttán mindenki megemelheti a kalapját.

Ha az egész szezont nézzük, akkor már korántsem vagyok ennyire feldobva. Gyengébbnek tartom, mint a harmadikat. Ismét visszaköszönt a régi BSG betegség, miszerint az évadok elejét és végét megnyomják, de a középrészben sok az üresjárat.

Ebben az esetben volt némi különbség, hiszen az évad kezdése sem vágott földhöz, ellenben a finálé pótolta a hiányt és kerek egésszé tette ezt a fantasztikus sorozatot.

Itt részletezem...

Azzal kezdték a szezont, ahol a 3. abbamaradt. Az ominózus 4 ember megtudta magáról, hogy cylonok. Mondhatni, a csillagködnél bekapcsoltak. Feltűnt Kara is, akit már mindenki halottnak hitt.

Nem volt annyira erős kezdés, mert az alapvető problémákat gyorsan megoldották és nekünk csak a nagy titok maradt, amit mi már ismertünk, de mások nem. Tény és való, hogy itt kezdődött az igazi dráma, ahogyan az ötök megbékélnek saját származásukkal, stb.

Sajnos hiányzott a több akció. Aztán a következő, ami nem tetszett, hogy amikor 4 év után megtudtuk, hogy ki a 4 cylon, már nem is számított szinte.

Mivel akkortájt jött vissza a Földet kereső útjából Starbuck egy igazi Báziscsillag fedélzetén. A gépek és az emberek átmeneti szövetséget kötöttek egymással a többi cylon ellen. Annak még csak csak volt értelme, amikor Tigh ezredes bevallotta Adamának, hogy ő bizony robotgép, de utána következő néhány óra/nap annyi változást hozott, hogy elsiklottunk ezen tények drámaiságán. Akkor már nyüzsögtek a Galacticán a cylonok.

Ami meglepett és váratlan fordulatot eredményezett, hogy hőseink az évad felénél már rábukkantak a Földre. Ki hitte volna? Azt hittem, hogy ez csak az évadzáróban történik meg, de nem. Kicsit olyan üresnek éreztem utána a sztorit, mintha nem lett volna már hová. Valójában ezt az írók csak elhitették velünk, közben ők tökéletesen felépítették a további mondanivalót.

Szóval a Földre érkezvén hamar be kellett látni, hogy a hely egy kalap szar. Mondanom sem kell, hogy a kolónia polgárai nagyon megrökönyödtek, sokan öngyilkosok is lettek. Érthető is, hiszen 4 évnyi szenvedés és küzdelem után nem várt rájuk semmi.

A cylonokkal kiegészült kolónia tovább vándorolt ezután az űrben egy új bolygó után kutatva. Ezekben a részekben az egyének leginkább a saját problémáikkal voltak elfoglalva, ezekbe nyerhettünk mi is betekintést. Mondhatni kicsit unalmasak lettek. Talán kiemelhetném Gaius Baltart, aki vallási vezető lett (ki hitte volna) és egy „szektát” üzemeltetett.

Tanúi lehettünk a Gaeta és Zarek által megszervezett lázadásnak, amelynek komoly áldozatai voltak. Végül kettejüket kivégezték.

Felfedték előttünk az ötödik cylon kilétét, aki ekkorra már halott volt. Ellen Tighról van szó, aki még az Új Capricán lehelte ki lelkét. Hiánya nem tartott sokáig, ugyanis egy áttöltődést követően visszatért. Boomer segítségével térhetett vissza a Csillagközire, azonban a volt Valerii-nek sötétebb szándékai voltak.

A fináléhoz közeledve Boomer elrabolta Hérát és elvitte a cylonok kolóniájára, ami egy gigantikus űrállomás volt. A Galactica közben egyre rosszabb állapotba került, közel állt a széteséshez. A végén Adama egy utolsó rohamot intézett a cylonok ellen. Önkéntesek segítségével utolsó csatájába vitte hajóját. Végül is minden jól alakult (a körülményekhez képest). Még Dr. Baltar is csatlakozott az önkéntesekhez és önzetlenül harcolt azokért az emberekért, akik időközben a szívéhez nőttek. Héra megmenekült, Boomer meghalt. A Csillagközi elugrott egy új koordinátára, amit Starbuck ütött be a számítógépbe. Egy titokzatos zene vezette kezét, ezzel megpecsételve az egész emberi faj sorsát. Persze jó értelemben.

Ugyanis óriási csavarként a Galactica megérkezett a Földhöz. Nem ahhoz a bolygóhoz, amit a kolóniások Földként ismertek, hanem ide a mi bolygónkra. Gyönyörű tájkép tárult fel előttük. 150 000 évvel ezelőtt történt mindez a mi mai időszámításunk szerint. Az emberek akkor még törzsszövetségekben éltek.

A kolónia hazatért, az emberek elkezdhették építeni az új civilizációt, ezúttal technika nélkül. Az űrhajókat a félig agyhalott Sammel együtt beleküldték a napba.

Érdekes volt Lee és Starbuck beszélgetése egy réten, amikor hirtelen a lány egyik pillanatról a másikra köddé vált. Talán tényleg angyal volt?

Laura Roslin együtt töltötte utolsó perceit szerelmével, Adama admirálissal. Szép és megható jelenetsorok voltak ezek, továbbá az is, amikor Gaius kinézett magának egy földet, amit szívesen művelne. Annak idején még lenézte édesapját, aki ugyancsak földműves volt. Úgy tűnik Dr. Baltar tényleg jobb ember lett.

A záró képsoroknak köszönhetően ugrottunk laza 150 000 évet az időben és bepillantást nyerhettük az akkori társadalomba.

Összességében egy kiváló sorozat utolsó évadát tekinthettük meg, amely hagyott némi kívánnivalót maga után, de ettől függetlenül méltó befejezése lett ennek a remek szériának.

Update: Szeretném kiemelni a 4x07-ben hallható dalt, amit Gaeta énelek. Én szinkronosan néztem a sorozatot és valami iszonyatosan jól meg volt csinálva az ének. Ajánlom mindenki figylemébe.