Ismételten megcsúszva, de hűséges jelentkezem a – majdnem – soron következő felvonással. Több szempontból is érdekesnek bizonyult ez az epizód, hiszen új szereplővel gazdagodtunk, aki valamiféle szerelmi szálat is jelenthet a jövőben, de legalább is, főszereplőnk társra lelhet benne.
Ezen kívül azonban egy helyben állnak az események.

Pont az előző írásomban fejtettem ki abbéli véleményemet, hogy mennyire furának tartom, hogy a misztikus vonalat elhanyagolták. Erre egy olyan epizód következik, aminek ez áll a középpontjában és új megvilágításba helyezi az egész szériát. Ezért el kell ismernem, hogy ez a sztori remekül halad és teljes mértékben kielégít minden igényt. Egyedül azt nem tudom, hogy mindebből mit hoznak ki a végére, ami egyre csak közelít és az idő egyre kevesebb, hogy ezt a számtalan egymástól elütő szálat összehozzák, és az egységet alkothasson.

Ez volt az utolsó előtti része az évadnak. A következő már a finálé lesz. Kvázi ez volt a nagy szezonzáró felvezetője. Az elmúlt években mindig ekkor volt a tetőpont, kiteljesedett a sztori, tűkön ülve vártuk a folytatást. Ha csak ezt a részt nézzük én bizony egy kicsit se várom a jövő hetet. Egyszerűen hallatlan, hogy mennyire rossz irányba ment el az évad.

Hosszabb szünet után tért vissza a záró évadát taposó veterán kedvenc. Tulajdonképpen egy egyszerű részt kaptunk, de nekem mégis tetszett. Ezúttal a színészek is odatették magukat, hogy a Fringe-re mindig jellemző különleges atmoszférát átadják.

A poénkodós 8x08 után most egészen más vizekre eveztünk. Egy jóval keményebb epizód következett, amely a maga nemében is nem sikerült rosszul. Kicsit tipikus volt, de mégis élvezetes. Egy régi vadász cimbora összecsapása egy másik meghatározó karakterrel. Jól hangzik, nem?