Nagy elvárásaim voltak e filmmel kapcsolatban, nem csupán azért, mert kedvelem a sci-fi műfaját, hanem mert Dredd karakterét is rokonszenvezek, ahogy a világ is vonz, amiben megkreálója, John Wagner, elhelyezte. Reméltem, hogy a 95-ös, Stallone-és verzió után valami karakter-és atmoszféra hűbb alkotás kerül a publikum elé. Ugyan én azt is kedveltem kölyökként, de idősödő fejjel megnézve, már eléggé komolytalannak tartom.
Szerencsére a mű megszületett és bár elég „szürke”, mégis igazán jól sikerült.

A Dredd mellett ez volt az a mozi, amire nagyon kíváncsi voltam a tavalyi kínálatból. Sci-fi rajongóként igazán érdekes és nem utolsó sorban, jó anyagot vártam. „Hosszas” filmkritikusi pályafutásom alatt megtanulhattam volna, hogy:
Kíváncsi lehetsz, de nem szabad VÁRNI!
Ennek áldozata lett az egyébként felmagasztalt Looper is. Sok jót hallottam, majd megnéztem és csalódott lettem. Megvoltak a lehetőségek, melyek egy részét kihasználták, más részét nem. Érdekfeszítő és szórakoztató ugyan, de érezhetően nem állt össze a koncepció, bizonyos aspektusait tekintve pedig kifejezetten felületes.

Volt szerencsém családi és baráti kezdeményezés hatására három alkalommal is megnézni a sorozat bevezető részét, ami akármennyire is tetszett már a könyökömön jött ki. Üde színfoltként vettem, amikor végre kijött a folytatás. Azt kell mondjam, hogy elég erősen tartja magát a széria, a színvonal nem esett vissza, az érdeklődés nagyjából szinten maradt. Megtörtént a pilot utáni személyi változás is. A kezdést jobbra értékelném a most látottaknál, de még így is mutatós darab lehet a The Following, amely a hírek szerint hamarosan érkezik az RTL Klubra.

Rendszeres olvasóink bizonyára észrevették, hogy elmaradtam az epizódokkal.
Ennek oka, hogy nem tudom tovább vállalni az epizódról epizódra való jelentkezést.
Nem jut rá idő, de azért a periodikusság megmarad, annyit ígérhetek.
Ezért is olvashatjátok az alábbi összefoglalót az időközben véget ért horror-dráma szériáról. Lehetőségek sokaságával indult a sorozat és egészen a szünetig remekül teljesített és nagyon színvonalas volt. Talán csekély visszaesést tapasztalhatnak a finnyásabbak. Azonban a folytatással, mint ha teljesen más irányvonalat akartak volna követni a készítők, már-már olyan érzésem támadt:
Nem is ugyanazok csinálják.
A befejezés pedig hatalmas csalódás volt.

Martin Booth regényéből az az Anton Corbijn forgatott furcsa hangulatú filmet, aki eleddig főként videó klippekkel vétette észre magát. A filmvilágban nem igen forgolódott, e mozi előtt csupán egyetlen alkotással büszkélkedhetett és az is inkább egy zenei világhoz kapcsolódó, életrajzi munka volt.
Ez valamelyest érződik is ezen a filmen, pontosabban az érződik rajta, hogy nem érződik rajta semmi.
Olyan mint a víz: Színtelen, szagtalan, íztelen.

Az idei év egyik leginkább várt filmje volt – nálam – ez a reboot.
Dick, kinek novellája alapján készült a mozi, a kedvenc sci-fi szerzőm, és amikor megtudtam, hogy újraforgatják Az emlékmást, de ezúttal hűebben az eredeti munkássághoz, örömömben tapsolni tudtam volna, mert így kilátás nyílt egy remek tudományos fantasztikus mozira, amire egy magamfajta mindig ki van éhezve.

Még mindig adós nekünk Amerika néhány új sorozattal, amiket tavaly beharangoztak. Ilyen a The Following is, amely most végre megérkezett. A nézettséget tekintve nem állunk rosszul. Talán lesz egy olyan újonc, amely végre nézhető? Engem nagyon megfogott a bevezető. Ha az írók jól forgatják a tollat, akkor nem egy tucat sorozat lesz belőle, hanem valami tényleg élvezetes. A személyi feltételek mindenképpen adottak.