Na, ez a rész végre igazán tetszett. Jó volt a hangulata, nem voltak kizökkentő események. Olyan érzésem volt, mint régen. Úgy értem tényleg régen, amikor még olyan volt a sorozat atmoszférája, mint most. Az új showrunner ígérte is korábban, hogy visszanyúlnak a gyökerekhez, ez most össze is jött. Nem volt egy túl komoly epizód, de a rendeltetésének maximálisan eleget tett. Szórakoztatott.

Egyesek még emlékezhetnek – bár nem volt igazán emlékezetes darab –
A Titánok harca című blockbusterre, ami az azonos című alkotást dolgozta fel. Na, már az sem volt valami nagy ötlet!
Mármint a film leforgatása – bár az még ötletnek jó lett volna.
Ha őszinték akarunk lenni, akkor a fő és egyetlen gond az volt, ahogy kivitelezték az egészet. A végeredmény igen csak kétes lett.
Mindezek után vették a fáradtságot és a bátorságot, hogy folytatást készítsenek annak a filmnek, aminek nem kellett volna. Vagyis megszületett egy iszonyú gyenge és unalmas baromság, amire milliókat vertek el. Egy újabb közröhej, ami egész egyszerűen buta lett. Annyira gyenge, hogy már fárasztó nézni is.
De a legnagyobb gond, hogy pontról pontra tudtam mit fogok kapni.

Ritkán tudom rávenni magam, hogy vígjátékot nézzek. Ennek okát már többször is kifejtettem.Nagyon kevés jól sikerült alkotás kerül ki mostanában a műfajban. Néha-néha bele lehet szaladni egy két jobb darabba, de egy igazán jó komédia, ritka, mint a fehér holló.
Ez sem a fehér holló-kategória az biztos, de egy a jobban sikerült alkotások közül.

5 év után a napokban fejeződött be véglegesen a Fringe. A záró dupla rész a Liberty és az An Enemy of Fate címeket viselték. A végjáték érzelmi faktorával nem volt gond, a történet már jóval több egérlyukat hordoz magában. Azt kell mondjam, hogy habár hatalmas rajongója vagyok a sorozatnak, láttam már sokkal jobb befejezést is.

A téli szünetet hátra hagyva ott folytatjuk a történetet, ahol decemberben abbamaradt. Visszatérő szereplőkből nem volt hiány, szinte mindenki kapott némi játékidőt, aki mostanában számít. A sztori elég komoly volt és előremutató, mégsem vagyok maradéktalanul elégedett a látottakkal.

A cím önmagért beszél… a 3,5-ös Imdb értékelés, továbbá a két főszereplő Christian Slater és Cuba Gooding Jr. mellett. Elszomorító, hogy két ilyen tehetséges ember, hogy tud ennyire lecsúszni, majd ilyen B-kategóriás, alja mozikban szerepelni. Persze a pénzre mindenkinek szüksége van…
E két úriember az utóbbi időben több hasonló színvonalú alkotásban is feltűnt, nem ritkán együtt is.
Ezt a filmet ízelítőnek is vehetjük…

John Michael McDonagh a bátyja útján járva (Martin McDonagh, az Erőszakik rendezője) megint az ír vidékre kalauzolja el a nézőket és igazából a stílusát is jól másolja le. A film „nagyon ír”, de a cím borzalmas. A forgalmazó kreatívjait el kellene zavarni egy ilyen után. Ennél bármi jobb cím lett volna.
Annyi azonban biztos, hogy A Guardista furcsa film, nem fog mindenkinek tetszeni, szokatlan a stílusa, ami nekem sem nyerte el a tetszésem.

Az elsőfilmes rendező Glendyn Ivin egy kitűnő drámát rendezett, egy megkapó történet egy apáról és fiáról, akik hosszú útra indulnak a csodaszép ausztrál tájakon át. Mindez remekül hangzik, csak annyi a gond, hogy hasonló film jött ki nem rég.
A nagysikerű The Road, vagyis Az Út.
És ha valaki veszi a fáradtságot, hogy megnézze mindkét filmet, akkor nem fogja elkerülni a figyelmét a két alkotás közötti számos párhuzam.