Tovább kuszálódnak a szálak a záró évad második nagyobb történeti csomagjában. A legnagyobb probléma az egésszel, hogy borzasztóan kiszámítható és önismétlő. Tényleg olyan érzése van az embernek, hogy a készítők a kisujjukat is alig mozdítják, hogy értelmes sztorit dobjanak össze. Az izgalmat és a jó hangulatot teljesen megölte a kiszámíthatóság.

Ez a film azon filmtípusok ékes példánya, amikről nem lehet eldönteni, hogy dráma, vagy vígjátékról van-e szó. És pontosan ez az oka annak, hogy szinte kivétel nélkül két szék között a földre esnek.
Ennél a mozinál sincs ez másként. Látva Seth Rogent és a leírásokat olvasgatva, egy tréfásabb – de legalább is közepes – komédiát vártam.
Ehhez képest még mosolyogni is csak módjával lehet rajta.
Nem jól adagolták szét benne a drámai és a komikus összetevőket, ezért az egész alkotás úgy zavaró ahogy van. Igazából a végignézése is elég szenvedős.

Az előző rész végén kaptunk egy mini lezárást. Véget ért egy 5 részes történet, teret engedve a következőnek. Nem igazán értem miért jó ez, ráadásul a most elkezdett út kísértetiesen emlékeztet valami olyanra, amit már láthattunk korábban. A legnagyobb baj, hogy teljes mértékben kiszámítható volt ez az epizód. Aki megnézte legutóbb ennek az előzetesét, szinte tökéletesen össze tudta rakni fejben, hogy mi fog történni. A vége adott némi pluszt, de semmi több. Záró évadnak ez roppant kevés eddig.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy 2011-ben ez volt az év akció filmje.
De talán még akkor sem, ha azt is hozzáteszem: Az elmúlt évek legjobbja.
Az akció műfaj is nagy átalakulásokon ment keresztül, eltűntek az igazán karizmatikus alak, és amikor nagypapaként visszatértek, az már röhejesbe csapott át. Ekkor jön Gareth Evans és egy ismeretlen harcművész, Iko Uwais és egy olyan mozit rittyentenek össze, hogy mindenki megnyalja a tíz ujját utána. Mindezt Indonéziából.

A Gru 2 elsősorban a gyereknevelés nehézségeire fekteti a hangsúlyt, és próbálja vicces formában feltüntetni ezt az alapjaiban véve nehéz küldetést. Főhősünk legfőbb feladata, hogy kordában tartsa a kamaszodó Margót és Edithet a küzdő sportok megszállottját. És persze ne feledkezzünk el az imádnivaló Ágnesről sem, aki igen élénk fantáziával lett megáldva, ezt igazolja az is, amikor kifejti Gru mitől fiú. A film egyéb cselekmény szála már csak hab a tortán. A minyonok pedig ismét elsöprő sikert arattak.

http://www.youtube.com/watch?v=c8wQJ-k3u-E

Így a záró évad félútja előtt pontot tettünk egy igen fontos kérdéskör végére, hogy legközelebb már egy teljesen új fába vágjuk fejszénket. Ez a fajta történetvezetés hasonlít az előző szezonban látottakra, ami nekem kifejezetten nem tetszett. Úgy tűnik, hogy idén nem kiemelkedő ellenség, inkább a családi ügyekre összpontosítanak a készítők.

A tavalyi Oscar 11 szoborra jelölt alkotása következik most, amit ugyan dunsztom sincs miért kellett ennyi mindenre jelölni, de ezt nem én döntöm el.
Elismerem, egy nagyon profi alkotásról van szó, aminek elragadó története van, de hiányzik belőle az az apró szikra, amitől igazán jó lenne.
Tényleg minden klappol benne, egyedül ez a megnevezhetetlen, megragadhatatlan valami hiányzik, amitől a jó remek lesz, amire nincs szó.
Ezért is mondom azt, hogy a film jó, nem szabad kihagyni, élményszámba megy, de még egyszer nem nézném meg.

Ez a film tökéletes mintapéldája annak, hogy manapság tényleg minden balfácán forgathat filmet. Simeon Halligan rendező úr legelső filmje egy csavarosnak és nyilván ijesztőnek szánt borzalom.
Az IMDB 3,8-cas értékelése még talán nem is fedi teljesen a valóságot.
Annál azért rosszabb filmmel van dolga annak a mit sem sejtő, csóró nézőnek, aki leül és megtekinti ezt a szánalmas próbálkozást.