Több éves szünet után elstartolt Magyarország egyik legnépszerűbb valóságshowja, a Való Világ, amely teljesen megújult formában várja a tévénézőket. Új díszlet, új villa, új stílus. Szerencsére Stohl András régi bútordarabként csatlakozott a házigazdákhoz, ő az egyik műsorvezetője a műsornak. Partnere Lilu és egyes adásokban Sebestyén Balázs.

A villalakók beválogatásában is történtek változások. Innentől kezdve a beszavazó show-k alkalmával azonos típusú jelentkezők versengenek egymás ellen. Az érthetőség kedvéért, az első show alkalmával 3 „okostojás” csapott össze a nézők kegyeiért. Szinte az egyetlen változatlan a műsorban, hogy minden a tévénézők telefonhívásain és sms üzenetein múlik. Ők, azaz mi dönthetünk mindenről.

Így volt ez az első beszavazó show alkalmával, ahol Alekosz lett az az okostojás, aki csatlakozhatott a villába jutók csapatához.

Érdekesség, hogy első körben 6 sztár költözött be a villába: Gáspár Győző és Bea asszony, Benkő Dániel, Tóth Gabi, Laci betyár és Voksán Virág (aki még nem érkezett meg). A záró képsorokból kiderült, hogy Benkő Dániel már az első estén sem bírt magával és megszabadult ruháitól. Kíváncsi vagyok jár-e büntetés majd az RTL Klubnak.

Számomra a legszembetűnőbb és egyben legnegatívabb változás, hogy sokkal pimaszabb lett a műsor stílusa, amely néhol átcsap a bántó kategóriába. Úgy tűnik erre van szüksége a népnek, mondhatjuk, hogy fiatalos és trendi lett a Való Világ.

A Klasszikus Filmek Hétvégén Clint Eastwood negyedik filmjével jelentkezem elsőként, mely sikeresnek bizonyult a mozikban és a kritikusoknál egyaránt.
Nem tagja az IMDB Top 250-es listájának, de előkelő 7,3-as értékeléssel bír, emellett valóban jó filmről van szó.
Úgy látszik Mr. Eastwoodnak az a sorsa, hogy színészként és rendezőként is sikeres legyen. Még tulajdonképpen gyerek voltam, amikor utoljára láttam, de már akkor is magával ragadott a két főszereplő – egy férfi és egy fiú – különös kapcsolata. Az a furcsa szeretetteljes kapocs, ami összekötötte őket.
Bizony, akkoriban még Costner is tudott játszani…

Egy tökéletes világban…

Ez az! Végre! Nálam az évad eddigi legjobb része, amely magában hordozott mindent, amiért sokan szeretjük a sorozatot. Végre megmozdultak az események, látjuk a fényt az alagút végén. Most először érzem azt, hogy alig várom a folytatást, tudni akarom mit hoznak ki a történésekből a következő részben. El kellett telnie néhány résznek, hogy beinduljanak a történések, azt hiszem innentől kezdve nem lesz okunk panaszra.

Tovább...

A ’60-as években nagyon ment a szekér Sergio Leone rendező számára. Akkoriban még a western műfaj virágkorát élte és az emberek rajongtak a vadnyugati filmekért. Most már más időket élünk, a műfaj megkopott és meg kell hagyni, hogy ezek a régi filmek sem ragyognak már olyan fényesen. Csak a legnagyobb tisztelettel tudok megemlékezni a Volt egyszer egy vadnyugatról, de sajnos engem nem ragadott annyira magával.

Díjak és jelölések

• David di Donatello-díj: 1969 díj Bino Cicogna (legjobb film, megosztva a Lány pisztollyal című filmmel)
• Golden Screen-díj (NSZK): 1984 díj az év egyik legsikeresebb mozifilmjének
• Laurel-díj: 1970 Charles Bronson (3. legjobb férfi mellékszereplő)
• Szaturnusz-díj: 2004 jelölés Legjobb DVD-kiadás klasszikus filmek kategóriájában

A cikk ide kattintva folytatódik...

Kicsit nehezemre megy elkezdeni ezt az élmény beszámolót. Az első bekezdésnek ez az ötödik verziója, és még mindig nem tudom, mi fog kisülni belőle. Az első ötletem az volt, hogy megpróbálom összeszedni az indokokat, miért is kerülhet be egy musical a klasszikus csomagba, hiszen ez a műfaj nem tartozik a legnépszerűbbek közé. Aztán megnéztem, milyen díjakat söpört be a My Fair Lady és rájöttem, hogy túlaggódom a dolgot. Egy ilyen dicsőségfal magáért beszél! Csak Oscarból nyolcat kaptt a következő kategóriákban:

• Legjobb film [Jack L. Warner]
• Legjobb rendező [George Cukor]
• Legjobb férfi főszereplő [Rex Harrison]
• Legjobb operatőr [Harry Stradling Sr.]
• Legjobb jelmeztervezés [Cecil Beaton]
• Legjobb látványtervezés [Cecil Beaton, Gene Allen és George James Hopkins]
• Legjobb hang [George Groves]
• Legjobb filmzene [André Previn]

tovább>>

A Nagy Klasszikusok Hétvége nyitányaként ismerkedjünk meg ezzel az 1957-es filmtörténeti remekművel. A Híd a Kwai folyón egy kultikus háborús klasszikus, amely jól kiállta az idő próbáját. Még mai szemmel is lenyűgöző alkotás, amely képes lekötni a nézőt. Az IMDB toplistájának 78. helyén áll jelenleg, értékelése 8.4, amely körülbelül 60.000 szavazatból tevődik össze. Ebből is látszik, hogy ezt a mozit még a mai napig sem lehet leírni.

Díjak és jelölések:
Golden Globe díj (1958) - Legjobb rendező: David Lean
Golden Globe díj (1958) - Legjobb színész - drámai kategória: Alec Guinness
Golden Globe díj (1958) - Legjobb film - drámai kategória
Oscar-díj (1958) - Legjobb film: Sam Spiegel
Oscar-díj (1958) - Legjobb rendező: David Lean
Oscar-díj (1958) - Legjobb férfi főszereplő: Alec Guinness
Oscar-díj (1958) - Legjobb operatőr: Jack Hildyard
Oscar-díj (1958) - Legjobb adaptált forgatókönyv: Carl Foreman, Pierre Boulle, Michael Wilson
Oscar-díj (1958) - Legjobb vágás: Peter Taylor
Oscar-díj (1958) - Legjobb filmzene: Sir Malcolm Arnold
Oscar-díj (1958) - Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Sessue Hayakawa

A cikk még nem ért véget, ide kattintva folytatódik...

Hát, hát! Vegyes érzelmeim vannak ezzel az epizóddal kapcsolatban. Elég átlagosnak tűnt elsőre, de az alkotók egy idegesítően ostoba megoldáshoz nyúltak, amely teljesen lehúzta a produkciót. Azt hiszem hét rész alapján már lehet véleményt alkotni valamiről. Ennek fényében azt kell mondjam, hogy a The Event elég nagy csalódás. Részletek a tovább mögött.

Tovább...

Íme egy újabb Nicholas Sparks adaptáció, ami mellett mostmár nem mehetek el figyelmetlenül.  Úgy tűnik, hogy egyre gyakrabban lepnek meg bennünket efféle finomságokkal, hiszen csak idén két Sparks adaptáció került a mozikba.

A filmben olyan nevek köszönnek vissza nekünk, mint Amanda Seyfried vagy Channing Tatum.  Szerény véleményem szerint erről az alkotásról mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy igazodik a jól megszokott hollywood-i sémákhoz. Körülbelül a másfél óra alatt egyetlen egyszer történt az, amire számítottam. Ami azt illeti meglehetősen furcsa volt Seyfried-et egy ilyen szerepben látni, hiszen eddig nem sok ehhez hasonló komoly projektben láttam. (A Bajos Csajok-beli alakítása után mondjuk minden más üdítően hat...)

Dear John!...