Hát, hát! Vegyes érzelmeim vannak ezzel az epizóddal kapcsolatban. Elég átlagosnak tűnt elsőre, de az alkotók egy idegesítően ostoba megoldáshoz nyúltak, amely teljesen lehúzta a produkciót. Azt hiszem hét rész alapján már lehet véleményt alkotni valamiről. Ennek fényében azt kell mondjam, hogy a The Event elég nagy csalódás. Részletek a tovább mögött.

Tovább...

Amilyen nagy várakozások előzték meg a széria premierjét és amennyire élveztem a bevezető részt, most annyira nincs kedvem a folytatáshoz. Ez a bejegyzés is azért csak most került ki, mert ezidáig csak tologattam jobbra-balra a sorozatot és egyszerűen nem tudtam rávenni magam, hogy megnézzem. Pedig a legutóbbi rész visszahozta némileg a kedvem, de ez a mostani megint elvette.

Rájöttem, hogy nagyon nem szeretem, ha valaminek a története egy helyben toporog. Az még hagyján, hogy semmi választ nem kapunk a kérdéseinkre, de akkor legalább lenne valami izgalom, ejtsenek ámulatba. Jó példa a Lost, ott sem válaszoltak meg soha semmit, de mégis fenn tudták tartani az érdeklődést.

Még mindig nem látom értelmét a visszaemlékezéseknek. Kifejezetten idegesítenek ezek a jelenetek, mert nem közölnek semmi újat, csak időhúzásnak jók. Egy ilyen típusú sorozatban nem hiszem, hogy erőltetni kéne ezeket a jeleneteket. Most sem volt más a helyzet, végig untam a „flesbekkeket”.

A sztori még mindig két szálon futott (cammogott). Sean és Leila szála alig hozott valami izgalmat, ha ez a két szereplő nem lenne, tökéletesen meglennénk nélkülük is. A másik oldal már valamivel fényesebben muzsikált, Simon lebukása jelentette a fő problémát. Kár, hogy végül ezt is elrontották, mert besározták az egyetlen embert, aki tudta, hogy Lee ügynök a tégla. Talán ez volt a lehető legrosszabb megoldás, amit az írók tehettek.

Szóval továbbra egy helyben topogunk, alig történik valami, a kevéske történeti előrehaladás pedig idegesítő.

Összességében egy elég közepesen gyenge rész került terítékre, egész biztosan sokan fognak kiszállni ezen a ponton a sorozatból.