Azt hiszem most láthattuk az évad eddigi legjobb részét, ami nem kis szó. A kritikán aluli rajt után olyannyira gatyába rázta magát a sorozat, hogy hétről hétre újra a legnagyobbak közé emelkedik. Nekem nagyon tetszik az új irányvonal, az új szereplők és persze az állandóság. Úgy fest az Apokalipszison túl is van élet, legalábbis a készítők mindent megtesznek, hogy mi is így gondoljuk. A legszebb az egészben, hogy egy ötéves átfogó történet lezárása után semmit nem veszített a sorozat a bájából. Remek teljesítmény, végtelenül profi megvalósítás.

Tovább...

Az ünnep utórezgéseként az alábbi Halloween-i mozival jelentkezem:
Már a cím félrevezető, ugyanis ebben a filmben az égvilágon semmi nincs, ami összeegyeztethető a ’mulatságos’ fogalmával. Egy végtelenül amatőr munka, ami ígéretesen indul, de tíz perc után rá kell jönni, hogy ez bizony ilyen, és nem lesz változás. Egész egyszerűen unalmas, kaotikus és nincs az égvilágon semmi értelme. Az IMDB értékelése szerint nem rossz ez…

Ezzel vitatkoznék és fogok is.

Danny Boyle legújabb alkotása:

A mai rész kicsivel jobban sikerült, mint a legutóbbi, legalábbis hangulatában nagyobbat alkotott. Kár, hogy a történet átment bugyutába és végül semmi súlya nem volt a mondanivalónak. Bár a Young központú epizódokat mindig nagyon szeretem, most mégsem voltam felhőtlenül boldog.

Tovább...

Ha már úgy is kikerült a már alapműnek számító Haláli hullák hajnala, akkor már mellé teszem ezt a másik zombis paródia filmet is.
Pláne, hogy alig múlt el Mindenszentek, illetve Halloween.
Ez a 2003-as alkotás a Spierig testvérek munkája – ha valakinek ismerősen csengene a nevük, az azért lehetséges mivel ők rendezték a Daybreakerst is.
Ez az ausztrál horror vígjáték a Hullajót idézte fel bennem, illetve a Haláli hullák hajnalát, meg a Fekete bárány is felrémlett egy pillanatra, de el kell ismerni, hogy újzélandi társaitól azért elmarad.
Vannak remek pillanatai, de azért a minőségi különbségek könnyedén láthatóak.

Zombik, ufók, van itt minden.