Egy kicsit hosszabb, 55 perces résszel kedveskedtek nekünk ezen a héten az alkotók. Tényleg kedveskedés volt, mert ritkán látok ennyire összerakott és magas színvonalú epizódot. Bár lehet, hogy mindez csak lelkiállapot kérdése, mert a The Event után igazi felüdülés volt Dexter papa újabb kalandjait szemrevételezni. Nekem nagyon tetszett, amit most kaptunk, egész biztos volt jobb rész már az évadban, de most szórakoztam a legjobban. Minden a helyén volt, a történet is nagy lépéseket tett a finálé felé.

Tovább...

Nehéz bármit is írni erről a részről, mert maga a történet mocorgott egy picit, de minden pozitívat elhomályosít az a mérhetetlen ostobasághalmaz, ami úgy általában jellemzi a sorozatot. Nem hiszem el, hogy nem tudnak a tengerentúlon kinőni a klisékből és minden olyan jelenetből, amit már előttük kis-millióan elsütöttek. Engem leginkább az epizód vége háborított fel.

Tovább...

A Klasszikus Filmek Hétvége zárásaként – legalábbis részemről -  ez az 1994-es alkotást választottam, mivel megkérdőjelezhetetlen egyedi és rendkívüli mivolta. Méltán nevezhetjük klasszikusnak Robert Zemeckis és Tom Hanks közös produkcióját. Egy szívmelengető, helyenként torokszorító mese egy szellemileg visszamaradott férfiről és egy teljes életről.

„Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Az ember nem tudhatja, mit vesz ki belőle.”

Ezen a héten a különkiadást láthattunk a Winchester fivérek kalandjaiból. Egy olyan résszel találtuk szembe magunkat, ami nem volt túl komoly, ismét poénosra vették a figurát az alkotók, ami mindig is jól állt a sorozatnak. A mostani rész is jól el lett találva, de láttam már jobbat is a korábbi évadokban.

Tovább...

Andrew Niccol 1997-ben megjelent filmje egy klasszikus science-fiction.
Valódi tudományos fantasztikum, mely érdekes témakörben merül meg.
Ez a genetika, vagyis az eugenikus (géneken alapuló) diszkrimináció. Ábrázolásmódja nem látványos, maga a cselekmény sem pereg. A tartalomtól válik feszültté a film.

Guanin, Adenin, Timin, Citozin.

Engem ért a megtiszteltetés, hogy írhatok erről a filmről, amit méltán tekinthetünk a filmtörténet egyik leghíresebb és talán legelismertebb gyöngyszemének. A rendező a magyar származású, Kertész Mihály volt, aki olyan életművet vonultatott fel maga után, amit bárki megirigyelhet. Többek között ő rendezte az 1914-es Bánk Bánt, és csak a hollywoodi karrierje során, több mint száz filmet rendezett. A film „mindössze” három Oscart söpört be:

•   Oscar-díj a legjobb filmnek – Hal B. Wallis, producer
•  Oscar-díj a legjobb rendezőnek – Kertész Mihály
•  Oscar-díj a legjobb adaptált forgatókönyvnek – Julius J. Epstein, Philip G. Epstein és Howard Koch

Tovább...