Ha már ráakadtam az első részre – és ha már el is nyerte a tetszésem – akkor miért ne adnék esélyt a folytatásnak. Annak ellenére, hogy riasztanak a folytatások. Ez a második rész sem múlta felül az elsőt, de nem is sokkal rosszabb. A Hideg Préda hangulata erre is átragadt, megőrződött benne az az illékony apróság, ami kiemelte a történet első felvonását a többi vérmázolós slasher közül.

Horror Hétvégénk gőzerővel robog, a mai napra egy duplát terveztem, még pedig a skandináv horror mozik egyik legelőkelőbb idolját, az amerikai minta szerint másolt Slashert, a Hideg Prédát és annak kevésbé nemes folytatását, a Hideg Préda 2-őt. Elsőként a szinte kultuszfilm státust megkapó első résszel foglalkoznék, melyre többen felhívták figyelmem, illetve számtalan helyen összefutottam a nevével, ahol úgy általában aranyba foglalták, rendezőjét pedig babérral koszorúzták.
Ezért hát, én is megadtam neki az esélyt, mit lehet tudni, belefuthatok egy jobb darabolós-mészárolós filmbe, az északi filmek hangulata pedig úgy általában tetszeni szokott.

Jelen mozi egy különös alkotás, hiszen egyértelműen másodvonalbeli, de kellemes csalódást okozhat. Velem legalább is így volt. Én az IMDB 4,4-es osztályzatával sem értek egyet, elnézőbb lennék. Az első filmes Andrew Shortell kielégítő munkát végzett, a sztori sablonokra épül, bár Lawrence Robinson, az írója, kitett magáért. Összességében egy tűrhető pszicho thriller.

Az előzetes alapján azt gondolhatta az ember, hogy egy pörgős, ízig-vérig Walking Deades epizód következik. A trailerek néha félrevezetőek, hiszen egy elég lapos rész kerekedett ki. Sok helyen csak ment előre a cselekmény monoton módon, de szinte arra sem emlékszek, hogy mi történt. Azt hiszem ezúttal túlzottan visszafogták magukat az írók.

Igazán most sem kápráztattak el minket egy mesés epizóddal. Volt ugyan célja a mondanivalónak és a későbbiekben még hasznosak lehetnek a látottak, de ettől még kicsit illúzióromboló volt. Szerencsére a főszál eseményeit göngyölítettük tovább, feltárva egy-két érdekes apróságot.

A Horror Hétvége folytatásaként:
Díjnyertes horrorral van dolgunk (nem tréfa) bár én nem sok olyasmit véltem felfedezni, ami kiemelné a sok B-kategóriás horror közül.
Pláne, hogy közhelyekkel operál és klisékkel akar sokkolni.
Emellé a megjelenő jószágok is elég viccesek – ahogy vesszük -, de legalább nem valami CGI borzalmak. Ez volt Toby Wilkins első filmje, azóta még az Átok 3. folytatásfilmjével is „büszkélkedhet”.
Azért azt nem mondom, hogy nézhetetlen, de tucat film, semmi eredetiség nincs benne és nem mentes a B-filmek hülyeségeitől sem.

Az ünnepi horror hétvége következő áldozata a Zombik alkonya (Dead Heist), amely egy 2007-es gyöngyszem. Mindenféle feldolgozását láthattuk már ebben a témának, de ilyet talán még soha. A plakátnak ne nagyon higgyünk, mert mindent kapunk csak azt nem, ami ott szerepel. A film egy csapat négerről szól, akik ki akarnak rabolni egy bankot. De hogy jönnek ide a zombik?

Wouhn már bevezette a téma hétvégénket a Grimm és a Once Upon a Time kritikájával, de most a Horror Hétvége első filmjeként:
Ezt a 2007-es horrort a Pang testvérek (Oxide és Danny) rendezték, akik számos egyéb mellett a Re-Cycle-t, a Veszélyes Bangkokot, a Szem 1-2-őt, vagy az Abnormális szépséget is koordinálták.
Bizonyos elemeiben rajta lehet kapni az Ázsiából honos horror stílust, de azért mégis csak amerikai a produkció. Mi több nem is rossz. Élvezhető, még akkor is, ha el kell ismerni, hogy rohadtul sablonos,  a jól bevált mintát követő film.
De egy erős közepesre elég.