Emlékszünk még a nem is olyan régi, és nagy port kavart honi törvénytervezetre
– azóta hatályos törvényre – az Magyar Sajtótörvényre? Emlékszünk az azt kísérő hisztériára? A jog sárba tiprásának szajkózására, a „rettegésre”,
a szólásszabadság féltésére? Mintha elhalkultak volna az ellenzők hangjai.
A sokáig mástól sem hangos média, elcsendesedett, – talán pont emiatt – ki tudja miért? De most itt a következő „csont”, amin lehet rágódni és embereket lehet felsorakoztatni egy tiltakozó magatartás mögé, ami valljuk be, mindig is divat volt, de manapság ennek már nincs ereje, mi több meggyőződés nélküli divattá vált. Az ember könnyen hisztérikus állapotba hozható, ha azt mondják neki:

„Te, ezzel korlátozzák a jogaidat!”

A tavalyi év végének egy kevésbé felkapott vígjátékáról lesz az alábbiakban szó. Hogy miért nem lett meghatározó alkotás, annak több oka is lehet, melyekre ki fogok térni. Brett Ratner nem tartozik az elit rendezők sorába, bár azért egy-két szórakoztató mozit ő is összehozott már.
A fő indok, amiért úgy döntöttem, hogy megnézem az új Stiller-filmet, hogy az utóbbi időben nem nagyon villogó Eddie Murphy is szerepel benne.

Erre a vígjátékra egészen véletlenül akadtam rá, de abszolút nem bántam meg. Hát, ki ne vetné rá magát egy ilyen címre?
Na, jó nem a magyar címre gondolok, mert az egy borzalom.
De a GYIK az időutazásról – szó szerint fordítva - egy olyan cím, ami rögtön magával ragadt.
Aztán megláttam, hogy angol gyártmány. Gondoltam magamban: Ez káosz lesz!
Nem teljesen lett igazam, gyengébb, mint azt vártam, de az biztos, hogy egyedi és jó módszerrel nyúl az időutazás témájához ez a paródia.

Megint a vérfarkas téma van előtérben, mivel telihold estéje van és Tyler Lockwood hiába utálja már most az egészet, nincs választása. A jó hír, hogy legalább nem kell egyedül végigcsinálnia, mint anno Masonnek. A városba pedig megint egy új ember érkezik, egy fiatal nő, Jules, aki Mason barátnőjének vallja magát.

Ez az évad határozottan izgalmasabb, mint az első, pedig az se volt rossz! Az eseményke egyre keszekuszábbak lesznek, egyre több titokról hull le a lepel, csak azt nem lehet tudni, hogy melyik igaz és melyik legenda, vagy esetleg hazugság. Azon már meg sem lepődhetünk, hogy butuska Elena megint bajba kerül,és ismét segítségre van szüksége...

Már egy ideje kinéztem magamnak ezt a filmet, annak ellenére, hogy nem vártam sokat egy 1973-as horror remake-jétől. Hogy mégis miért néztem meg? Ígéretesnek tűnt a trailer, a sötétség ábrázolás, bíztam egy borzongató, horrorisztikus hangulatban, ami ha nem is egy érdemi rémfilmet takar, azért még szórakoztató lehet.
Ha más nem, legalább annyira, hogy ne bánja meg az ember a megnézését.

A Remake-gyártás újabb üdvöskéje, mely egy 1970-es alkotás újragondolása és feltehetően teljes tönkretétele. Ugyan az eredeti elkerült, mégsem hiszem, hogy ekkora szörnyűség lett volna. Mert így van ez a 2010-ben az emberiségre szabadult „akármi” iszonyú gyenge, már-már fizikai fájdalmat okozott a megtekintése. Két csinos nővel ugyan el lehet adni egy filmet, de attól az még nem lesz jó. Ez meg aztán az igényes mozik között a trash-kategória.

A fordítógép újabb terméke A Liga 7. epizódja, mely elérhető itt és a Feliratok.info-n.
Ezek után viszont már Martin Cole jön.