Nekem kifejezetten tetszett a mostani rész, üdítően hatott számomra a sztori alakulása. Ehhez nagyban hozzájárult Jared Harris szerepeltetése, aki a rég elfeledett David Robert Jonest személyesítette meg. A férfi játéka kiváló volt, végre elmozdította a sorozatot a színesebb oldal felé.

A történet szerint a túloldali Lincoln és Olivia nyomot fognak, ami egy elhagyatott raktárépület felé vezeti őket, ahol szembenéznek Jonesszal. A nem hétköznapi úriember pontosan így tervezett el mindent, szándéka nem más, mint beszélni Bishop miniszterrel. Azt már eddig is tudtuk, hogy az ottani Broyles vastagon benne van az események alakulásában. Talán ő is egy alakváltó?

Jones terve egészen kifinomult, ám valamivel nem számolt. Noha a férfit egyik világban sem ismeri senki, Peter pontosan tudja, hogy kicsoda és mire képes. Az ifjabbik Bishop hathatós közreműködése révén sikerül az elengedett Jones nyomára bukkanni és némileg kikövetkeztetni jövőbeni szándékát.

Eközben Waltert meglátogatja a halott felesége másik világbeli alteregója, aki sikeresen meggyőzi az összetört embert, hogy segítsen Peternek hazajutni. A Jones-féle incidens meggyőzi mindkét oldal vezetőit, hogy tegyék félre az ellentéteket és fogjanak össze az alakváltók megállítása érdekében.

Tetszett az epizód lendülete. Más okok miatt, de mégis lebilincselt a mondanivaló. Vajmi kevés tipikus Fringe elemet láthattunk, még sincs ok a panaszra. Kérdés, hogy Jared Harris nélkül mennyire lennék elégedett? Egyértelműen az ő játéka vitte a hátán az epizódot. John Noble kicsit szürkébb volt az átlagnál, bár Walter és Elisabeth találkozásánál brillírozott.

Összességében egy meglepően tetszetős epizódot láthattunk, amely sikere nagyban köszönhető a vendégszereplőknek. A kártyákat leosztották a készítők, kérdés mennyire lesz ütőképes a folytatás.