Huh, emberek ez megint nagyon kemény volt. A hét nyertese ismét a Supernatual lett, olyannyira, hogy ha fele ennyire ütött volna a rész, akkor is ugyanezt mondanám. Jensen Ackles egyre jobban játszik, Dean Winchester figurája egyre jobb. Ez most is nagyszerűen megmutatkozott egy igazi komoly, drámai epizódban.

Tovább...

Az utóbbi időben észrevettem, hogy a Dean-t megszemélyesítő Jensen Ackles sokat fejlődött színészileg. Azt már a kezdetek kezdetén tudtuk, hogy remekül tud poénkodni és elemében van a lazább, viccesebb részekben, de most már a drámában is kiválóan megállja helyét.

De ami a legjobb, hogy a készítők ezt pontosan tudják és mernek köré építeni ilyen és ehhez hasonló jeleneteket. Itt megjegyezném, hogy engem még mindig elbűvöl a sorozat finom kimunkáltsága. A díszletek, a fények, a kameraállások annyira összhangban vannak, hogy páratlan hangultat eredményeznek, ami végigkíséri az egész epizódot. Ebből a szempontból egész biztos élen jár a sorozat az egész mezőnyben.

Talán jól rátapintottam a lényegre, hogy a legfontosabb a hangulat. Lehet valami ötletes és jó ha nem társul mellé megfelelő hangulat. Konkrétan a The Event-re gondolok itt.

A központi kérdés ezúttal Sam problémája volt. Pontosabban Dean problémája fiatalabb testvérével, aki látszólag nem önmaga. A Winchester família már sok mindenen ment keresztül, de ilyen változásokat még nem láthattunk. Dean pontosan tudta, hogy valami baj van, ezért Bobby-hoz fordult segítségért. Később feltűnt Castiel is, de mindenki tanácstalan, ötletük sincs, hogy mi a baja Sam-nek.

A helyzetet tovább nehezítette az aktuális eset. Egy kisvároskában aki hallani akarja az igazságot az megkapja, méghozzá mindenkitől. Többé nincsenek hazugságok, csak a könyörtelen őszinteség. Mondanom se kell, hogy hány öngyilkosságot idézett elő. Lényeg, hogy a fivérek megérkeznek és Dean is hallani akarja az igazat, hát megkapja. Kiderül, hogy egy istenség áll minden mögött. A csinos hölgyike nem szelíd fajta, szereti megcsócsálni az embereket.

A végén még játszadozott egyet Sam-mel és Dean-nel, amolyan igazmondósat. Dean jól szerepelt, de Sam képes volt az istenség képébe hazudni, ami kis túlzással lehetetlenség. Még olyan szavak is elhangzottak, hogy a kisebbik tesó nem is ember.

A záró jelenetekben gyönyörűen kijött a dráma, az elnyomott feszültség, a harag, stb. Minden emberi érzés, amitől ennyire emberi az egész sorozat is. Azt hiszem ez az évad nagyszerű dolgokat tartogat még nekünk.

Összességében egy újabb kiváló epizód, amelyben kibontakozott egy igazi dráma, némi misztikum és remek színészi teljesítmények. Ide azonnal a folytatást!