Közepes rész volt.

Mondhatnám klasszikus House epizódnak is. Semmi extra (se pozitív, se negatív irányba). Nem keltett csalódást, mivel többnyire a legrosszabbra számítok, amikor elkezdem nézni az aktuálist részt.

Nézzük kivel is volt dolgunk ma...

Egy kisfiú volt a páciens, akinek szokásos „senki-ki-nem-találja” betegsége volt. A gyerek apja volt igazán a nagy szám, aki egy dúsgazdag üzletember. A fejébe vette, hogy az ő fiát csakis és kizárólag dr. House és csapata kezelheti, senki más. Ezen érdeklődése címszereplőnk iránt nem csoda, hiszen már több tucat orvos vizsgálta a kölyköt, aki csak nem lett jobban. Innen egyenes út vezetett e legjobbhoz.

Jártuk-jártuk a szokásos tiszteletköröket: ez a baja a srácnak, az a baja a srácnak, meghal, nem hal meg, stb. 6 éve ezt nézni nem túl szívderítő, de jogosan lehetne kérdezni, hogy mi mást lehetne még kitalálni? Azért valamit biztos. Ameddig ezt kapjuk, addig meg is kell(ene) elégedni vele. Igyekszek nem tudomást venni ezekről a dolgokról, próbálom a szépet látni az egészben. A fiúnak egyébiránt egy halálosnak tűnő betegsége volt, legalábbis arra gyanakodtak a végéig. Már gyakorlatilag mindenki lemondott róla, amikor érkezett a menetrendszerű House-express és csodát tett. Orvosi csodát. Kapott pár bogyót és rendbe jött.

Megfigyelhető Gregory viselkedésének egészen halvány változása. Próbál jobb lenni, több figyelmet fordítani az emberi kapcsolatokra. Ezt Wilson elég jól meg is fogalmazta. Nem változott meg, csak próbál. Hogy ez vezet-e valahová, vagy valami következtében megreked ezen a szinten, az még a jövő zenekarainak slágere.

Foglalkoztak az előző részben bekövetkezett „gyilkossággal” is. Voltak problémák, amelyek következményekét House rájött mindenre, ráadásul egyetlen pillantásból. Nagyon cseles. Morális kérdéseket is feszegettek: jó dolog-e hazudni, eltusolni valamit, stb. Igazából nem voltak túl szórakoztatóak ezek a jelenetek, ezért nem is érdemes több sort pazarolni rájuk.

13-mal körül is zajlott az élet. Elmegy, nem megy el, mert valaki lemondta a jegyfoglalását a bangkoki gépre, mégis elmegy. Itt előjöttek a szokásos szarakodások és ismételten tapasztalhattuk, hogy mindenki rendkívül eszes, cseles, manipulatív és emberi hazugságvizsgáló. Jó nekik.

Összességében egy átlagos, unalmas House epizód, amely biztos jó valamire, csak nehéz kitalálni mire. Olyan se veled, se nélküled.