Egy újabb B-kategóriás filmmel gazdagodunk. A Szeg 2007-ben került a piacra és azóta is töretlen a népszerűtlensége. Ezt meg is tudom érteni, mivel a film egy borzalom. Ahogy az lenni szokott, egy összecsapott, mindent bele alkotás a szétcincált és meggyalázott horror műfaján belül.

A horror műfaj sírján taposva…

Miért is vagyok ilyen durva? Az ilyen filmek, amiket nagyvonalúan horrornak titulálnak, tönkre teszik az egész műfaj megítélését. Alig-alig látni értelmes, tűrhető horror mozit, mert annyira elcsépelté és sablonossá tették ezek a filmek, amilyen például A szeg is.
Minden azzal kezdődik, hogy egy szótlan, albínó kinézetű sorozatgyilkost szállítanak egyik helyről a másikra. Ám ez a rettegett férfi kiszabadul és megszökik.
Ezalatt pedig hat fiatal egy lakatlan nyaralóba indul bulizni, ahol a szokásos dolgok történnek.
Isznak, kefélnek és bolondoznak. Aztán megpróbálnak szellemet idézni, mivel a sablonnál maradva a helyszínen egykor gyilkosságok történtek, mi több a sorozatgyilkos is ezen a tájékon tevékenykedett.
Ám, hogy a story-t tovább bonyolítsák és még jobban tönkre tegyék, az egyik lánynak időről időre hallucinációi vannak az egykor itt élőkről. Kísérteteket lát…

Aztán hip-hop megjelenik egy ijesztő, idegen férfi, akinek a kiléte egészen a film végéig rejtély marad.
Csendes gyilkosunk azonban szépen megérkezik, és komótosan mészárolni kezd, de nem ám akármivel. Vasúti sínszegekkel. Mekkora ötlet!
Volt már láncfűrész, halef, kés, kampó, még csiszológépet is láttam, de sínszegek még nem voltak.
Ha ez nem lenne elég, időről-időre egymásnak üti a kezében lévő szegeket, mire azok nevetséges csengő hangot adnak.
Nem hittem a szememnek, a fülemnek meg pláne.
A rezzenetlen arcú gyilkoló gép ráérős tempóban sétál az erdőben és összeüti a magánál hordott gyilkos eszközöket. És ezt többször is eljátszották a film során!

Persze a film végére megtudjuk, hogy mi a kapcsolat Spiker és a szellem között, de hagy ne mondjam ez a fordulat nem hat fordulatként. A diákok is erős fogyásnak indulnak, a helyi rendőrség létszáma is megcsappan. Utoljára a főhősnő és sebesült barátja marad, akik fel-alá mászkálnak a házban, ami meglepően méretesnek bizonyul, mivel alig-alig akadnak össze a gyilkossal.
Eztán még sor kerül egy rövidke üldözésre az erdőben, ahol szerintem csak az Isteni közbeavatkozás menti meg Spikert az agyonlövetéstől, meg a készítők következetlen baromsága.
Ahelyett, hogy kivárnánk, míg a férfi közelebb ér a sínpöckökkel és közvetlen közelről agyonlőnénk a shotgun-nal, mi inkább össze-vissza rohangálunk és lövöldözünk.
Zseniálisan fokozzák az izgalmakat, nem igaz?
Arról már nem is beszélve, hogy honnan a bánatból van unszimpatikus gyilkosunknak ennyi szege?
Annyit elhasznál, hogy meg kell szüntetni a vasútvonalakat a környéken…

Ez a fim egy borzalom, unalmas és átgondolatlan. A jelenet, amikor a főhősnő leül zongorázni és a gyilkos nem bántja, hanem inkább elsétál, az mindent visz.
Ezek szerint nem kellett volna a hat fiatalnak mást tennie csak körbeülni a hangszert és felváltva játszani.
De nem ez az egyetlen logikátlan butaság, ami komolytalanná és bosszantóvá teszi a produkciót.
Frank Zagarino egy kritikán aluli filmet rendezett, ami teljes mértékben illeszkedik a megszokott, gyenge minőségű horrorok sémájába.
Fedetlen keblekben nincs hiány, szótlan, nagydarab gyilkos, idétlen és idiótán viselkedő diákok, életképtelen, nem gondolkodó szereplők, ügyetlen jelenetek, stb.