Azt hiszem egy ilyen cím bárkinek az érdeklődését felkeltheti, én mégis azt mondom, hogy ha valaki belebotlana ebbe a 93-ban készült alkotásba… az gondolja át.
Na, persze nem varrhatjuk az egészet a készítők nyakába, hiszen el kell ismerni nem mai darab, szóval nem várhatjuk el a megjelenítés csodáit.
De nem is ezekről beszélek!

Akkor mégis miről?

Ez a mozi egy régi, tipikus horror. Üvöltés-kategória. Felületes, átgondolatlan munka, mely határozottan érdekes módon, elég hiteltelenül mutatja be H.P. Lovecraft-ot és a Nekronomikont.
Utólag a sírógörcs kerülgetett, amikor belegondoltam mire használták ennek a kivételes írónak a munkásságát. Egyébként, aki teheti, olvasson el tőle valamit. Megéri.
Itt pedig többet megtudhattok erről az emberről: http://hu.wikipedia.org/wiki/Howard_Phillips_Lovecraft

A film valójában négy történetet mesél el. A kezdet maga a horror történelem egyik legnagyobb és legkiválóbb alakja, akit egyfajta Sherlock Holmes/Indiana Jones hibridként mutatnak meg nekünk.
1932-ben járunk, ahol kutatásában a természetfeletti után, eljut egy könyvtárba, ahol hozzá jut végre az áhított kötethez, a Nekronomikonhoz. Itt megjegyzem, hogy a látható könyvet angolul írták, miközben az eredeti írónak egy bizonyos Abdul Alhazred-et tekintenek, aki még a mi Honfoglalásunk előtt vetette papírra szavait. Szóval nem hinném, hogy beszélte volna az akkor még nem létező angolt…
 Az sem teljesen tiszta, hogy az öreg Howard könyvből olvassa a történeteket, vagy az csupán ilyen mellékes „legyen már benne az író is, ha már az ő nevével adjuk el a filmet” próbálkozás.
Az azonban bizonyos, hogy Abdul nyilvánvalóan nem a modern korban történt természetfeletti eseményekről szóló elbeszélésekkel töltötte meg élete fő művét.

Az első story-ban egy férfi érkezik egy ódon házba, mely egykor hotelként üzemelt, ám elhalálozott rokona ráhagyta. Így hát örökösként övé az egész, az épület izzasztó legendája sem zavarja és beköltözik. Őt feleségének és fiának halála kísérti, míg nem az egyik éjjel megjelenik egy poénos polipfejű alak, teleaggatva hínárral és ott nem hagy neki egy könyvet. Ennek a felhasználásával idézi meg a családját, de a próbálkozás nem jött be. Jól tudjuk a holtaknak nincs helyük az élők közt.A borzalmakat egy újabb szörnyűség tetézi, mert egy groteszk, nem evilági lény él a ház alatt.
Fantasy-ben jártasabbak felismerhetnek benne egy Beholdert.

A második mese egy hő-és napallergiás nőről szól, akihez betér egy oknyomozó újságíró.
Ez a zsurnaliszta furcsa gyilkosságok ügyében jár nála. A lány elmesél neki egy hihetetlen történetet az anyjáról. Amikor szülője a városba költözött egy panzióban szállt meg, ahol rajta kívül élt még egy doktor, aki amellett, hogy dermesztően rendhagyó viselkedésű volt, még szokatlan módon váladékozott is.
Ennek ellenére a lány „összebarátkozott” vele, de kiderült ám, hogy a doki nem mindennapi kutatáson dolgozik. Ez pedig az örök élet felfedezése… sajátos eszközökkel. A story csattanósan zárul.

A harmadik eseménysor egy terhes rendőrnővel kapcsolatos, aki elrabolt társát követve eljut egy idős házaspárhoz, akik elmondják neki, hogy ezen a területen garázdálkodik a Hentes nevezetű szörnyeteg, aki mellesleg ízléstelen bakancsot hord. Ám csóró nőszemélyt is átverik a palánkon, mint azt a bizonyos kiválasztó szervrendszeri mellékterméket. Egy szövevényes kazamatába kerül egy rakás holttest és repülő, műanyagból kreált, mókás teremtmények közé. Ezek a jószágok nagyon gonoszak és olyan a hangjuk, mint egy csapat kölyöknek, akik direkt módon hangosan és igénytelenül szívószállal szürcsölik az üdítőt.
Találkozik a társával is. Ennél a résznél nem hittem a szememnek. A partnere már nem volt önmaga, de az a mozgás, amit láttam. Olyan volt, mint egy electric-boogie performansz…
Többek között ez a leghangsúlyosabb jelenet, ami miatt képtelen vagyok szemernyi komolyságot is magamra erőltetni, amikor eszembe jut ez a film.
A vég persze ismét csattan.

Mielőtt ez a borzalom, amit nagyvonalúan filmnek neveztek, véget érne, még megtudhatjuk Mr. Lovecraft idejében, hogy a Könyv titkait senki sem szerezheti meg ingyen.
Azok a lények, azok a maszkok… a szívem megállt. Legalábbis egy pillanatra biztos.
A lényeg, hogy ez nem jó film. Amolyan Stephen King Macskaszem/ Mesék a kriptából-stílusú alkotás, és amennyiben a korát nézem, a maszkmesteri munkára nincs panasz. Egyszerűen mai szemmel nevetségesen hatnak a benne látható lények és történések.
Ettől függetlenül a mozi nagyon átgondolatlan és ügyetlen.
Tulajdonképpen különböző pépek, folyadékok, váladékok, masszák mázolása, szétkenése, folyatása, fröccsentése az egész.
Szegény megboldogult H.P. Lovecraft pedig olyan, mint egy nyárson sült malac. Forog rendesen…