Egy egészen különleges francia animációs filmről van szó, mely 2006-ban látott napvilágot.
Az angol verzióhoz nem akármilyen neveket szereztek szinkronizálni. Maga a film egy science fiction krimi, de egy régi noir-os megjelenítéssel, fekete-fehérben, mondhatni ódivatú karakterekkel.
A jövő, a jelen és a múlt különöse keveréke.

Árnyszínház…

Egy francia, fekete-fehér film. Akit ez elriasztana, az vagy sztereotip, vagy túl sok tapasztalattal rendelkezik. Relatíve…
Kezdésként annyit mondok, hogy ezt a filmet érdemes megnézni. Nem csak a látvány miatt, a megvalósítás érdekessége miatt. Hanem a történet miatt, amit elmesél nekünk.
Nagyon merészek voltak a készítők és Christian Volckman, hogy bemerték vállalni a fekete-fehér megoldást. Hiszen annak az ideje, mint tudjuk, lejárt.
Az embereket már nem érdekli, untatja őket, mert sterilnek látszik. Alexandre de La Patelliére és Mathieu Delaporte eredeti történetével azonban ez nem így van. Káprázatos látni a fény-árnyékhatásokat egy fekete-fehér világban, melynek monokróm színezete is a komor mondanivalóra enged következtetni.
A cím fordítása helyes, ám van egy érdekes aspektusa és ezt a „Reneszánsz” szó jelentésében kell keresni. Újjászületés, megújulás, átalakulás, forradalom és a humánum.
A szinkron szerepeket is nagy nevek kapták. A főszereplő Karas-t, Daniel Craig szólaltatja meg, de fellelhető még a Ian Holm, Jonathan Pryce és Catherine McCormack, aki Bislane hangját adta.

A történetet egy nagy cég reklámja vezeti be. Ez az Avalon, melynek az egészség és a szépség megőrzése tartozik a profiljába, ez a kutatásaik célja.
A helyszín egy hatalmas, futurisztikus Párizs, a nem is annyira távoli jövőben, 2054-ben.
Kezdésként pedig a főszereplő, Karas egy rémálmába nyerhetünk betekintést. Ő egy rendőr, akit megbíznak egy eltűnt Avalon kutató, Ilona Tasuiev előkerítésével. Ez a férfi egy régi vonalas, morózus, magányos farkas.
Ezalatt láthatjuk, hogy Ilona egy holografikus tisztáson raboskodik, de hogy ki tartja fogva, az még egy darabig titok marad.
Tehát megkezdődik a nyomozás, Karas ellentmondást nem tűrően veti bele magát az ügybe.
Ekkor lép be Ilona nővére, Bislane, szintén régimódi Femme Fatale, akivel Karas a story folyamán egyre szorosabbra fűzi kapcsolatát. Megtalálják a fő gyanúsítottat, de az már régóta halott.
A szálak Muller doktorhoz, Ilona mentorához, és az Avalonhoz vezetnek.
Külön mindenki figyelmébe ajánlom az erdei tűzharcot az álcaruhás kommandósok és Karas között.
Egyrészt azért, mert a kevés akció jelenet egyike, illetve remekül megkomponált, lassításokkal operáló jelenet.
Karas túl sokat tud meg.
A 2006-os év a kulcsa az eseményeknek, Dellenbach, az Avalon igazgatója is sáros. Ebből egyenesen következik, hogy Karas-t felfüggesztik, de ő nem hagyja abba a nyomozást.
Ekkor fény derül az egyik leglényegesebb dologra, még pedig egy furcsa betegségre, a Progéria szerepére a történetben. A mozaik szépen lassan kezd összeállni a főszereplő és a néző számára is.
Az multi cég, az Avalon nem egészen avval foglalkozik, amivel azt az emberek hiszik. Ezt egy idős japán kutató orvos mondja el Karasnak. Azt is megtudjuk, ki tartja fogva Ilonát. Muller doktor pedig a rejtély egy újabb szeletét leplezi le a makacs rendőr előtt. Ez pedig Ilona szerepe és motivációja.
Karas végül elindul kiszabadítani a lányt, de a menekülésük nem olyan egyszerű, mint ahogy azt elképzelték. Végül Karas kénytelen megszegni (?) az ígéretét, amit Bislane-nek tett. Ha úgy nézzük, megmenti Ilonát, bár nem úgy ahogy azt Bislane gondolta.

A film az elején látott reklámmal végződik, hatásos keretet adva ezzel a produkciónak.
Eléggé nagyvonalúan kezeltem a story-t, és helyenként homályosan fogalmaztam, de csak azért mert nem szerettem volna elmesélni az egészet.
Akkor érdektelenné válna a film. Azért pedig kár lenne, mert nagyon fontos üzenetet közvetít. Ez pedig az, hogy milyen irányba haladhatunk, és feltehetően fogunk is. A nagyvállalatok teljes uralma felé. Ezt egy olyan örök témán keresztül mutatja be, mint a halandóság. Az ember véges, és ez a legnagyobb félelme is.
A film is ezt használja fel, bemutatva, hogy legnagyobb félelmünkön keresztül mit tehetnek meg velünk.
A film persze egy extrém példa, de ez a példa felellhető a (mai) mindennapok apróságaiban is.