rendező: Kirk De Micco, Chris Sanders
forgatókönyvíró: Chris Sanders, Kirk De Micco
zeneszerző: Alan Silvestri
operatőr: Yong Duk Jhun
producer: Kristine Belson, Jane Hartwell
vágó: Darren T. Holmes
szereplők:
Nicolas Cage (Grug hangja)
Ryan Reynolds (Guy hangja)
Emma Stone (Eep hangja)
Catherine Keener (Ugga hangja)
Clark Duke (Thunk hangja)
Cloris Leachman (Gran hangja)
Chris Sanders (Belt hangja)
Randy Thom (Sandy hangja)

A történet egy kőkorszaki család mindennapjait mutatja be. Az apuka a széltől is óvja a családját, így a biztonságot jelentő barlangot ritkán és meglehetősen rövid időre hagyják el. A kamaszlány lázad a bezártság és az unalom ellen, ami állandó konfliktushoz vezet az apjával. Egyik éjszaka elszökik a barlangból és belebotlik a feltaláló Guy-ba, akinek elragadó mosolya és a fura kütyüi elvarázsolják a kalandra éhes Eep-et.

Szerencsére mielőtt kezdene unalmassá válni a monoton családi élet és az ingerszegény környezet taglalása, egy éles váltás következik, ami hatására felgyorsulnak és izgalmassá válnak az események.

A világvége fenyegető közeledése menekülésre kényszeríti Croodékat (egy kis Jégkorszak feeling). A hosszú vándorlás, a kalandok és az új dolgok felfedezés a kezdeti széthúzások ellenére összekovácsolja a családot. Természetesen a helyszínváltozások és kalandok közepette karakterfejlődéseket is felfedezhetünk.

Croodéknak is hasonló problémákkal kell megküzdenie, mint a mai átlag családoknak. (Pl.: családfő anyós feszültség, egy veszélyérzet nélküli kisgyerek féken tartása, egy túlsúlyos, félénk, önértékelési problémákkal küzdő fiú tépelődései, egy kalandra és szabadságra vágyó kamaszlány lázadásai, egy konok apuka, aki a potenciális udvarló felbukkanása során, felbőszült bikává válik.) Szerintem hasonló problémákat és karaktereket mindenki talál a saját családjában vagy az ismeretségi körében. Pont ez teszi a mesét olyan emberközelivé, átérezhetővé.

Az alkotók mindeközben fergeteges poénokkal dolgoztatják meg a rekeszizmokat és csodálatos vizuális élményekkel kápráztatják el a nézőket.

A mese többnyire a családfő és a lánya közötti feszültségre, ill. a hirtelen felbukkanó és akarva akaratlanul is az életük részévé váló Guy-ra koncentrál. A család többi tagját mellékszereplőként kezeli és azt, hogy ők hogy élik meg a változást, csak felületesen ábrázolják.
A drámai befejezés elmarad, helyette cukormáztól ragadós befejezést kapunk. Persze ez nem olyan nagy probléma, hiszen egy mesénél mindenki happy and befejezést vár.

Valódi érzelmekkel átitatott, bájos meséről van szó, ami hol megnevettet, hol könnyeket csal a szemünkbe. Minden adott volt hozzá, hogy emlékezetes alkotás váljon belőle, kaland, szerelem, kedves, újszerű sztori, szájtátós látványvilág, bájos karakterek, de valahogy mégis hiányzott belőle az átütő erő. Az alkotók nem merték erős kézzel végigvinni ezt az új vonalat, alkalmaztak néhány lerágott csontnak számító sablonos megoldást is, ami miatt a mese elveszítette azt a bizonyos pluszt.<!--[if gte mso 9]> Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE <![endif]-->

Mint minden nagyközönségnek szánt alkotás, a Croodék című mese is rejt magában tanulságot (nyitottnak kell lenni az új dolgokra; a szeretet és az összetartás átsegít minden nehézségen, de mindehhez sokszor önzetlenségre és önfeláldozásra is szükség van), ami a XXI. században élő emberek számára is megszívlelendő.

A produkció megszínesíti a szürke hétköznapokat, szórakoztató hétvégét biztosít a családnak, de ennyi és nem több, sajnos pár hónap múlva a feledés homályába vesznek Croodék.

Érdekesség:

A látványtervet az Utah állambeli Zion Nemzeti Park látképe inspirálta. A Virgin-folyó vájta huszonnégy kilométer hosszú kanyon vörös homokkő szikláit vízesések és vízfolyások szabdalják, melyek vadul burjánzó növényzetet táplálnak. Az egész vidék mesésen gyönyörű, ugyanakkor meglepően valóságos. Ez a táj szolgált alapul az őscsalád lakóhelyének és vándorútjának megtervezéséhez.